Valóban erőfeszítéseket kell tennem, hogy leszokjak a fecsegésről, de attól tartok, nincs mit tenni, mert ez a nyavalya örökletes. A mamám is nagyon szívesen pletykálkodik, nyilván én is tőle vettem át. Még eddig ő sem szokott le róla.

Kapcsolódó idézetek

1. A fecsegés, a pletykálkodás nem léhaság. Nem a férfiak idegeit nyomorító női lelemény. A fecsegés és a pletykálkodás olyan evolúciós vívmány, ami stabilizálja a társadalmakat. Csermely Péter
2. Anyám öröksége vagyok. (...) Ahogy öregszem, úgy hasonlítok egyre jobban rá a külsőségekben is. Néha szabályosan megrémülök, ahogy egy-egy arckifejezésemben vagy mozdulatomban őrá ismerek. Itt cipelem magamban anyámat, és ez nagyon nehéz teher, nehéz örökség ez a függés, a szeretete iránti vágy, és ezzel együtt a kétségbeesés is, hogy elveszíthetem. Szentesi Éva
3. A legtöbbször a gőgünk ám az oka a fecsegésnek, mert meg akarjuk játszani a jól értesültet.
4. A legjobb taktika, ha azt akarod, hogy békén hagyjanak, és ne kérdezgessenek, ha a másikat magáról kezded faggatni. Az emberek kilencven százaléka imád a saját életéről, a saját dolgairól fecsegni. Csak meg kell rá adni nekik az esélyt. Eduardo Sacheri
5. Nincs semmi kegyetlenebb, mint a pletyka, és nincs semmi más, amivel ennyire nehezen lehetne szembeszállni. Ha az embert a háta mögött rágalmazzák, nincs mód arra, hogy vitassuk vagy cáfoljuk a mocskolódást, a sutyorgás meg csak egyre hangosabb, és nem lehet megállítani. Agatha Christie
6. Édesanyám, édesanyám, olyan sokszor elmondanám. El is mondom, meg nem unom, reggel, este mindig fújom. Juhász Magda
7. Nem lehet igazán megmondani, kit érint majd mentális betegség, és kit kerül el. Az én családomban volt ilyen. Meg voltunk áldva vele. Apám alkoholista volt. Anyám bipoláris. A házban mindig düh és feszültség uralkodott. Csalódottság. Valaki mindig cserben hagyott valakit. És nem lehet ilyen körülmények között felnőni, aztán sértetlenül továbblépni. Nem jöhetsz ki egy koszos házból úgy, hogy azt hiszed, tiszta vagy.
8. Nem is olyan könnyû hízelegni - szívósságot és fáradhatatlan mosolygóizmokat kíván meg. Néha a saját affektált nevetésem hangjától felfordul a gyomrom. Susan Barker
9. Néha (...) nehezebb bizonyos dolgokról beszélni. Különösképp kényes témákról. Minél szeretőbb család vesz körül bennünket, annál nehezebb az ilyesmiről beszélni, mert előre tudjuk, hogy felzaklatjuk őket. Cara Hunter
10. Van a gyûlöletnek olyan fajtája, amelyik apáról fiúra öröklődik. A három-négy éves gyerekek vagy a kilenc- meg a tízévesek értik, hogy miről beszélgetnek a szüleik, még ha a felnőttek nem is gondolják. Elkapnak egy utálkozó gesztust, egy ellenszenvről tanúskodó pillantást, s mint a kutyák, észreveszik, ha a szüleik szaga akár csak egy nagyon kicsit is megváltozik, ha hirtelen felgyorsul a légzésük egy bizonyos dolog bekövetkeztével vagy egy konkrét találkozás hatására, vagy mert valaki feltûnik a színen. S a gyûlölet beépül a lényükbe. A sajátjukká válik, osztoznak benne. Szeretetből, hûségből, azért, mert ők is a klánhoz tartoznak. Irene Solá