Valószínûleg baj van a vágyak rendjével és erőviszonyaival. Hiszen mi mással magyarázzam, hogy a pokol tüzével se lehet minket, embereket, egyetlen boldog pásztorórától elriasztani? Hacsak nem ez tesz emberré.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember egyszerûen van felépítve. A fogaskerekek mindenkinek ugyanolyanok a fejében. Itt van a vágy a jobb életre, itt a félelem, itt a bûntudat. Több fogaskerék pedig nincs is az emberben. A kapzsikat kísértésbe kell vinni, a rettenthetetleneket bûnbe, a lelkiismeretesekre rá kell ijeszteni. Dmitry Glukhovsky
2. A vágy pokoli dolgokat tud mûvelni az ember memóriájával. És erkölcseivel. És a józan paraszti eszével.
3. Mi, emberek meghasonlott lények vagyunk. A hitünk nem mindig egyezik az ösztöneinkkel, és a viselkedésünk nem tükrözi a hitünket. Állandóan jó és rossz között őrlődünk. Háborúzik bennünk az, aki vagyunk, azzal, akivé lenni akarunk. Brandon Mull
4. Az ember arra vágyik, hogy szeressék, annak hiányában arra, hogy csodálják, annak hiányában arra, hogy féljék, annak hiányában arra, hogy gyûlöljék és megvessék. Mindannyian valamilyen érzést akarunk kiváltani másokban. Az ürességtől a lélek megborzong, bármi áron kapcsolatot kíván teremteni.
5. Miközben ilyen vagy olyan módon mindenki boldog akar lenni, nagy különbség van a törekvés és az eredmény között. Ez az emberi lények tragédiája. Félünk a szenvedéstől, mégis afelé rohanunk. Boldogságot akarunk, de elfordulunk tőle. Sokszor épp azok az eszközök, amelyek a szenvedést hivatottak enyhíteni, csak olajat jelentenek a szenvedés tüzére. Hogyan lehetséges ilyen tévítélet? Úgy, hogy össze vagyunk zavarodva, miként kezdjünk neki. Önmagunkon kívül keressük a boldogságot, miközben az alapvetően egy belső létállapot. Ha külső körülmény lenne, örökké elérhetetlen lenne a számunkra. A vágyaink korlátlanok, a világ fölötti uralmunk pedig korlátolt, átmeneti, és meglehetősen gyakran illuzórikus. Matthieu Ricard
6. A középkor embere iszonyodna mai életvitelünktől, mert sokkal kegyetlenebbnek, rettenetesebbnek és barbárabbnak találná a sajátjánál. Minden kornak, kultúrának, erkölcsnek és hagyománynak önálló jellege van, vannak szelíd és kemény, szép és kegyetlen vonásai, a szenvedés bizonyos fajtáit természetesnek tartja, bizonyos gyötrelmeket megadással tûr. Az emberi élet akkor válik igazán szenvedéssé, pokollá, amikor két kor, két kultúra és vallás keresztezi egymást. Hermann Hesse
7. Az ember túlságosan bonyolult lény ahhoz, hogy csupán leghőbb vágyának beteljesülésével elérje a végső boldogságot. Ez igazából csak csalódást és zavarodottságot okoz.
8. Talán van varázslat és vannak kívánságok. (...) A baj csak az, hogy nincs elég ember, aki hinne bennük.
9. Van egyfajta tûz és indulat, melyet nem a pillanat varázsa fût, nem az érzékek és a kíváncsiság, nem az önzés és a becsvágy szítanak, nem, van egyfajta végzetes parázslás az emberi életben, melyet nem oltanak el megszokás és unalom, nem olt ki a beteljesülés, sem a kacér kíváncsiság, nem tud eloltani a világ, igen, mi magunk sem tudunk eloltani. Márai Sándor
10. S miért akarjátok az emberi lelket az állati párával egyenlővé tenni? Nem lobog-e előttetek a lángész világa? Költészetben, képzőmûvészetben, építészetben? Nem hirdetik-e a dicsőséges monumentumok, hogy Isten szövetkezett az emberi lélekkel azoknak alkotásánál? Miért akarjátok az emberi léleknek halhatatlanságba vetett hitét leszállítani a hernyók és pillangók átalakulási ösztönére? Jókai Mór