Ugrás a tartalomra
Van ám nagy-nagy izgulás,
Suttogás meg pirulás,
Hogy jön-e a Mikulás.
Ragyog a hó, mint a prizma,
Ablakban a sok kis csizma,
Sokan várnak kipirulva,
Csacsogva, bízva, izgulva,
Gyere hozzánk, Mikulás!
Kapcsolódó idézetek
-
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó.
-
Isten hozott hozzánk, kedves öregünk!
Ó, mennyi szépet s jót hozál mi nékünk!
Áldott a lépésed,
Az érkezésed,
Kedves Mikulás,
Drága Mikulás!
Benedek Elek
-
Intést kaptál, szólt a naptár,
világ készül karácsonyra,
(...)
Mindenféle szépre, jóra,
érzelmesre, meghatóra,
Minden múltat elfeledve,
ünneplőre kong az óra,
S embert isten megsegíti;
ő is készül, látható:
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó.
Gábor Andor
-
Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből
és hangokból míg összeáll csodád,
hol vagyunk már a hajszolt holnapokban!
Fáradt jelenből hajlunk múltba át.
-
Megérkezett a Mikulás... És hozta az ajándékot. Amit vártál. Amire vágytál. Egy könyv. Egy ruha. Egy... bármi. (...) Az igazi nagy ajándék más. Mert az éppen attól ajándék, attól meglepetés, hogy nem tudod, mikor kapod, nem tudod, milyen lesz. És csak egyetlen van belőle. Csak egyszer kaphatod meg. Vágysz rá, érzed magadban, érzed, hogy mit szeretnél, mi lenne a legszebb, legnagyobb ajándékod, mégsem tudod, mikor érkezik és pontosan milyen lesz. Ettől olyan izgalmas a várakozás. (...) És amikor megkapod, már tudod, hogy minden elképzelésedet, várakozásodat felülmúlja. Mert olyat kaptál, amilyet legszebb álmodban sem láttál. Nem jutsz szóhoz, nem hiszed, mert sokkal, sokkal csodálatosabb mindennél. Csak potyognak a könnyeid, mert mindennél többet kaptál.
Csitáry-Hock Tamás
-
Hallom már, angyal szárnya lebben,
Szívem, mint régen, meg-megrebben,
Itt vagy közel!
Itt vagy közel, óh, szép karácsony,
Rajtad csüng lelkem, semmi máson,
Jövel, jövel!
Benedek Elek
-
Ha karácsony közeledik, mindenkit, mindannyiunkat örömteli várakozás tölt el. Várjuk az ünnepélyes, szép estét, a tündöklő fát, a gondtalan együttlétet, az ajándékokat. Az ünneplés lehet elmélyült, bensőséges, lehet vidám, hangos is. De mindig valami jó, belső örömmel jár.
-
Ablakokban csizma ásít,
itt egy cipő, ott egy másik.
(...)
A Mikulás mindent tud,
lesz, akinek virgács jut!
Tóthárpád Ferenc
-
Már majdnem itt van, s alig várjuk,
Szóljanak a harangok, s ünnepeljünk,
Mert majd ha a telihold felkel,
egész csapatunk énekel,
Karácsony van!
-
Amikor télen hullni kezd a hó,
Indul útjára Mikulás apó.
A szél szakállát tépi, lengeti,
De ő kigyelme ezt csak neveti.
Szélnek, viharnak vígan neki vág,
Csak egy arasz neki a nagyvilág.
Egy pillanat: átszáll a tengeren,
Egy pillanat: mindenütt ott terem.
Benedek Elek