Amikor télen hullni kezd a hó, Indul útjára Mikulás apó. A szél szakállát tépi, lengeti, De ő kigyelme ezt csak neveti. Szélnek, viharnak vígan neki vág, Csak egy arasz neki a nagyvilág. Egy pillanat: átszáll a tengeren, Egy pillanat: mindenütt ott terem.

Kapcsolódó idézetek

1. Égi úton fúj szél, hulldogál a hó. Nem bánja azt, útrakél Mikulás apó. Zelk Zoltán
2. Halihó! Hull a hó! Megjött a Télapó. Hoz a hátán felhő-málhát, meg-megrázza ősz szakállát - s hull a hó. Halihó!
3. Hóval lepett égi úton Mikulás már útra kél, csillagok szállnak fölötte, s vígan fut véle a szél. Zelk Zoltán
4. Morcos felhő hinti pelyhét, estére már mély a hó. Zúgó szélnek fittyet hányva útnak indul Télapó. Mentovics Éva
5. A Mikulás gyorsan eljő, feje felett nagy hófelhő. Rénszarvasok húzzák szánját, hó csipkézi a bundáját.
6. Intést kaptál, szólt a naptár, világ készül karácsonyra, (...) Mindenféle szépre, jóra, érzelmesre, meghatóra, Minden múltat elfeledve, ünneplőre kong az óra, S embert isten megsegíti; ő is készül, látható: Hull a hó, hull a hó, hull a... hull a... hull a hó. Gábor Andor
7. Alszik a gyereknép, sejtelme sincs, Hogy az ablakon zörren a kilincs. És nyíl az ablak lassan s megjelen Mikulás apó késő éjjelen. Jóságos szeme - mely kedves dolog! - Az alvó gyermekekre mosolyog. Aztán ablak közt egy s mást ottfelejt, Egy-két mogyorót a földön elejt. Benedek Elek
8. Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom, Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.
9. Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó! Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll. Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró, Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó.
10. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!