Van egy bûvös határ: ez a kimondhatóság határa. Ha egy filmes a kimondhatóság határán belül gondolkodik, minden forgatókönyvéből filmet csinálhat. Ha viszont az érdekli, hogy a kimondhatóság határait hogyan lehet tágítani, hogyan lehet valamivel hamarabb kimondani azt, amit már ma sem ártana, vagyis ha a filmes megvan verve - vagy áldva - a szabadság iránti vággyal, szembe kell néznie azzal, hogy nem minden ötletéből lesz film, nem minden alkotása jut el a nyilvánosságig.

Kapcsolódó idézetek

1. Igazából nincsenek határok. Bármit elérhetünk, bárhova elmehetünk, minden csak a gondolatokon múlik. Azon, hogy mennyire korlátozod magad, és zárod el totálisan annak a lehetőségétől, hogy valóra váljon az, amire annyira vágysz. (...) A kérdés, hogy mekkorát mersz álmodni, mersz-e benne hinni eléggé, tiszta szívből, minden áldott nap. Fel mered-e vállalni, kiállni mellette, akkor is, amikor azt mondják mások, hogy ez butaság, mersz-e menni előre, egyedül maradni az álmaiddal, mert senki sem hisz benned? Ha igen, győztes vagy. Nyert ügyed van. A kérdés, hogy még meddig tartasz ki. Oravecz Nóra
2. Mindennek van határa! Illetve csak a szabadságnak nincs. Mindenki szabadon azt teheti, amit jónak lát, de... ha én nem látom jónak, amit maga jónak lát, akkor miért ne az én jóllátásom legyen a mérvadó?
3. Az emberi szabadság (...) sok mindent engedélyez, hogy végül belezuhanjunk a koporsóba. Ilyen az írói képzelet is. Szabadon száguldhat, teremthet és ölhet, de az író fejében már kezdettől fogva ott él a végső cél: ide el kell jutnia a mesének s minden emberének... Földi Mihály
4. Senki sem képes megállapítani, mi számít még egyszerû szeszélynek, ártalmatlan különcségnek, és honnan kezdve lesz valami másokra is ártalmas dologgá? Egyáltalán van-e ilyen határ? Ha pedig azt mondjuk, hogy ez "személytől, kortól, embertől függ", azt is mondtuk: mindenkinél máshol van a határ. Más élőhelyen, más kultúrában, más korban elmosódnak a határok... Ezzel sok veszedelmet szabadítunk magunkra, és a célt: hogy világos határvonalat húzzunk a bolond és a normális, az ártalmatlan és az ártalmas, az eltûrhető és a már el nem tûrhető közé. Nemere István
5. A színházban minden képlékeny, mindig mindent elölről kell kezdeni. Ismerkedsz a szereppel, puhítod, van rá hat heted, és egy rendeződ, aki segít. Bejárhatod az utakat, hibázhatsz, amíg a végén kialakul valamilyen végeredmény - amit a kritika vagy lehúz, vagy még jobban lehúz. Ha egyáltalán írnak róla. A film pedig a pillanat mûvészete. Egyszer kell nagyon igaznak, nagyon jónak, nagyon őszintének lenni.
6. A kultúra a szabadság és a korlátok funkcionálisan összehangolt rendszere, amelyben bizonyos dolgokat elvárnak, másokat meg tiltanak - de mindez megkerülhető. Ha az ember valamit nagyon el akar érni, megtalálja azokat a kultúra által engedélyezett utakat, amelyek sokszor kerülőutak, sőt a választásuk sokszor visszalépést is jelent, illetve olyan dolgok elfogadását, amelyeket egyébként nem szeret az ember. De ha nagyon szeretnék elérni valamilyen célt, akkor képes vagyok rá, mert minden kultúra határai átjárhatók. Csak ehhez el kell különítened egymástól a kultúrát és magadat. Talán ez a legfontosabb ebben a dologban: hogy az ember el tudja-e különíteni saját magát a hiedelmeitől. Csányi Vilmos
7. Ha az ember filmet csinál - amíg benne él, olyan, mintha soha az életben mással már nem is törődne. Amikor kész van - akkor pedig menekülni szeretne tőle, előre, előre - valami egészen más, ismeretlen felé. Passuth László
8. Ugyan ki dönti el, hol a határa annak, ami még ésszel felérhető? Én döntök saját korlátaim felől? Bizony! És ha nem eszkábálok korlátokat? Akkor szabad maradok. Vavyan Fable
9. A mozihoz rendkívül sok pénz kell, ezernyi akadályon kell elvergődni, amíg belekezdhetsz. Ha nézik is a filmedet, az már a siker másik fele. Regényt írni látszólag könnyebb. Papír, toll kell hozzá, vagy manapság egy számítógép. Sikernek az számít, ha el is olvassák, amit írsz. A filmcsinálás "ára" az az ezernyi kompromisszum, amelyet közben meghozol. A kompromisszumokba viszont egy kicsit bele is illik halni. És ez nincs másképp az írásnál sem. Egyszóval az alkotásba kissé beledöglik az ember. Gárdos Péter
10. Vannak határok, falak, korlátok, el is döntheted, hogy szépen megbújsz mögöttük, de dönthetsz egész másképp. Úgy, hogy azt mondod, olyan nincs, hogy képtelen vagy átugrani, vagy hogy mögötte már nincs semmi, és inkább addig feszegeted a határokat, bontogatod a falakat, vagy próbálod átugrani a korlátokat, amíg rá nem jössz, hogy képes vagy eltüntetni őket. Hiszen minden legyőzhető, ha hiszel magadban. Oravecz Nóra