Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz. Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz. Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen. Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülhetsz. Egy pont, ahol az élmény kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükséged van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz. Mindig van egy pont... gondolkodj! Ne gondolkodj! Éld az életed! Minden fejben dől el - ezt te is tudod.

Kapcsolódó idézetek

1. - Én soha nem akarok felnőtt nő lenni! Úgy fáj. - Tudod, soha nem növünk fel igazán. Ott él egy kislány minden nőben, ahogy minden kislányban ott él egy nő. És ne félj a fájdalomtól. Az is az élet része. A fájdalomhoz viszonyítjuk a boldogságot, mint a völgyekhez a hegycsúcsokat. Nélkülük a világ unalmas és egysíkú volna.
2. Minden irányból, mindig egyetlen pont felé indulok el. A gondolatok, az emlékek, az álmok, a tevékenységek mind ugyanoda törekszenek: valami kielégüléshez, kiegyenlítődéshez, beteljesüléshez. Valamihez, ami addig érdekes csak, addig vonzó, amíg elérhetetlen, amíg meg nem kapom, föl nem falom. Közben, mintegy felkészülésként, iskolaként a kis örömök és a kis halálok, a tulajdonképpeni létezés. S az egyetlen pont mintha bennem volna. Bertók László
3. Az ember azt hiszi, hogy egy meghatározott pillanatban válik felnőtté. Pedig ezerféle ilyen pillanat van. És ha bekövetkeznek, onnan már nincs visszaút.
4. Egyszer eljön az a pont az életedben, amikor önmagad számára meg kell határoznod, ki is vagy valójában. Egy hirtelen felismerés, egy villámgyorsan eljövő változás kell ahhoz, hogy elkezdjen érlelődni benned a kérdés, miért is vagy a világon, mit is akarsz az élettől. Ekkor minden átformálódik, új értelmet nyer a létezésed, s próbálod arról győzködni magad, hogy tisztán látod az új utat magad előtt. Dora Craiban
5. Ne légy olyan kemény magaddal, ha azt érzed, egyre távolabb a cél, és még szinte semmit nem értél el abból, amit akartál! Hidd el, unalmas lenne az élet kihívások, fejlődés és célok nélkül. Légy türelmes, mert a végén minden értelmet nyer. Minden egyes tapasztalat, amit út közben szerzel, szükségszerû ahhoz, hogy oda érj majd, ahol lenned kell. Minden álmatlan éjszaka, minden tétova másodperc a jövőd szolgálja, és igen, a szíved sem véletlenül tört össze oly sokszor. A legfontosabb, hogy ne félj elrontani, ne félj elbukni, és ne félj egyetlen életben - ha kell -, százszor is megszületni. Mert semmi más dolgunk nincs, mint bízni önmagunkban, abban, hogy jöjjön ár vagy apály, a boldogság nem kiváltság. Neked is jár.
6. Mikor az ember fiatal, van egy elképzelése arról, milyen lesz majd idősebb korában. Hogy többé nem érez majd félelmet, és mindig tudni fogja, hogyan cselekedjen helyesen. (...) Aztán annyi idős lesz, amennyi én vagyok most, és rájön, hogy néhány értékes leckétől eltekintve ugyanúgy fél, és továbbra is rengeteg hibát elkövet. Végül is, mindannyian emberek vagyunk.
7. Minden mélypontban van valami közös: az érzés, amikor már unod, amikor belefáradsz. Olyankor sokkal kevesebb erőre van szükséged ahhoz, hogy megtedd a következő lépést, mint ahhoz, hogy képes legyél elviselni azt, amiben épp vagy. Érj el erre a pontra, és rajzolj át mindent: a napjaidat, a heteidet, tudd, hogy mit akarsz, és ne hagyd, hogy mások letérítsenek az útról. Azt akarják majd, hogy feladd. Hogy ne csináld tovább, hogy te is vesztes legyél - mint ők. De a győztest egyetlen dolog különbözteti meg a vesztesektől: az, hogy bízik abban, hogy bármire képes. Oravecz Nóra
8. Néha csak úgy összeállnak a pontok. Látod, hogy mi miért történt, hogy miért kaptad a pofont, hogy miért akkor és ott tört darabokra a szíved, vagy hogy miért vagy most egyedül. Látsz mindent, és értesz. Érted, hogy miért fájt, hogy miért zokogtál, hogy miért gondoltad, hogy nem fog menni. De. Ment. És megy és menni is fog, mert nincs más dolgod, csak nem feladni. Hinni, és hallgatni arra, amit érzel. Oravecz Nóra
9. A gyerekkorod felét azzal töltöd, hogy azt kívánod, bárcsak felnőtt lennél, aztán amikor felnőtt leszel, a fél életedben azt kívánod majd, bárcsak gyerek lehetnél újra. Úgyhogy ne sokat rágódj azon, hogy mi a helyes a te korodban, és mi nem! Csak tedd, amit jónak látsz!
10. A gyerekként eltöltött létnek is vannak minőségbeli fokozatai, melyeket leginkább a felnőttek kommentárjai jeleznek a bimbózó elme felé. Mert a felnőtteknek (és csak most értem meg, miért) megvan az a csodás képességük, hogy ne vegyék figyelembe, ha épp az a gyerek ólálkodik a közelben, akiről egy különösen kínos beszélgetés folyik. "Ebből soha nem lesz semmi." "A jegyei rosszabbak, mint az apjának voltak ennyi idős korában, pedig az is hülye, mint egy lánctalpas." "Remélem, a gyárba még felveszik, csak ne kéne annyit járatni iskolába." Vagy ennek a tökéletes ellenkezője, az eljövendő dicsőség megelőlegezett himnuszai, az elégedettség szociális böffentései, a szülői kannibálszeretet iszonyatos megnyilvánulásai, melyek, ha lehet, még nyomasztóbb súlyt helyeznek az áldozat vállára. Amennyiben képes vagy felmérni a léted által okozott károkat, mindennap azzal a vidám érzéssel ugorhatsz neki reggeleidnek, hogy téged senki nem akar, de ha már itt vagy, teljesítened kellene valamiféle homályos elvárásokat, amire viszont létednél fogva képtelen vagy. De ha tehetséges gyerek vagy megértő szülőkkel, a legrosszabb a helyzet. Az életed folytonos és szüntelen bizonyítás, hogy igenis méltó vagy arra a szeretetre és elismerésre, amit kapsz, és minden apró melléfogás, minden hiba ezerszeres nagyításban látszik. Aki ebbe a kategóriába esik, az előbb-utóbb összeroppan. Ha szerencséje van, még gyerekkorában. Veres Attila