Van egy röpke pillanat, amikor felébredsz reggel, és még nincsenek emlékeid. A boldog üresség. Az áldásos vakfolt. De nem tart soká. És hirtelen eszedbe jut, hogy ki vagy, és mi az, amit el akarsz felejteni.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha észre sem veszed, hogy valami megváltozott, azt hiszed, hogy te te vagy, és az életed nem változik. De egy nap felébredsz, körülnézel és már semmi sem ismerős, egyáltalán semmi.
2. Az emlékezetvesztés áldás. Az ember elfelejti a gyászt, a fájdalmat, a féltékenységet. Csak felébred, és az élete egy tündöklő, tiszta lap.
3. Az üresség állapota, amikor nem gondolsz semmire. Nem könnyû elérni. Még gyakorló szerzetesek is nehéznek tartják. De amikor visszanézel napjaidra, rájössz, hogy voltak pillanatok, amikor öntudatlanul is elérted. Felnézel az égre, és azt gondolod: "Ó, milyen gyönyörû felhő", és szájtátva bámulod. Aztán feleszmélsz az ábrándozásból, és azt mondod: "Mire is gondoltam az előbb?" Arra biztatlak, hogy becsüld meg ezeket a pillanatokat. Shunmyo Masuno
4. És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után.
5. Létezett valaha egy időpont, ami elválasztotta az azelőttöt az azutántól. Az egyik oldalra került minden szép és jó - egy álom, amihez az ébrenlét pillanataiban nem férkőzhettem.
6. Az ébredés majdnem olyan, mint a születés. Emlékek nélkül bukkansz elő, aztán pislogva, ásítozva összeszeded múltad darabjait, megpróbálod a szilánkokat időrendbe helyezni, felvértezve magad a jelen ellen. Dennis Lehane
7. Reggel felébredsz, és még előtted áll az egész élet. Annyi mindent láthatsz, annyi lehetőséged van, tervezhetsz, meg minden, aztán egyszer csak... puff! Meghalsz. Nincs tovább. Charlie Higson
8. Nagyszerû ráébredni, hogy még képes vagy meglepni magad. Eszedbe jut, mi mást csinálhatsz még, amiről elfeledkeztél.
9. Jön egy nap. Aminek a reggelét éppúgy utálod, mint az összes eddigit. Ám a napkelte és a napnyugta között történik valami. És este már másként gondolsz a következő reggelre. Mert abban a reggelben már nem csak kötelességek várnak rád, hanem más is. Valaki más. Aki miatt szép az ébredés, szép a nappal, kellemes a munka, nem nyûg a feladat, és csodálatos az élet. Aki miatt már álmodban is a reggelt várod, hogy újra találkozz vele, hogy hallhasd hangját, érezd érzéseit, láthasd szemeit. Akinek ma is szépet, jót szeretnél adni kincseidből, hogy szebbé tehesd életét. És a reggel többé már nem nyûg, a reggel többé nem kötelesség, a reggel már Õ. Létezik ilyen reggel. Csitáry-Hock Tamás
10. Átvertél. Hallom, hogy csöngetsz, megyek kinyitni az ajtót és arra gondolok, hogy nem is bírom ezt az embert, csak megint áltatni fog. Aztán kinyitom az ajtót és a rossz érzések eltûnnek, mert meglátom a mosolyod és ennyi elég. Bíztam abban a mosolyban. (...) Olyan különös, minden megváltozott. Egyik nap még te vagy a jövőm, másnap pedig a bosszúságom, most pedig majdnem a múltam.