Van valami demoralizáló abban, ha néznünk kell, hogy bolondítja meg egymást egyre jobban két ember, különösen, ha negyedik személy nincs jelen a tett helyszínén. Olyan ez, mintha Párizst egy expresszvonat fékezőfülkéjéből néznénk, távolodóban - a város másodpercről másodpercre kisebb lesz, és mégis az az érzésünk, mi magunk leszünk egyre kisebbek, egyre magányosabbak, és egy olyan jó millió kilométeres óránkénti sebességgel hagyjuk magunk mögött a fényeket, az izgalmas, a nagy bulit.

Kapcsolódó idézetek

1. Fokozatosan távolodunk önmagunktól és másoktól. Mintha egész életünk arról szólna, milyen messzire tudunk jutni egymástól, és nem arról, milyen közel kerülhetünk a másikhoz. Leo Buscaglia
2. Nincs megtévesztőbb dolog annál a szubjektív érzésnél, hogy az életünknek van értelme. Az egész olyan, mintha robogó gyorsvonaton ülne az ember: a sebesség kiragadja önnön világából, s mire tiltakoznék, kiderül, hogy már késő - robognia kell tovább. Edmonde Charles-Roux
3. El tudsz képzelni siralmasabb perceket, mint amikor besötétedik idegen helyen? Csak megyünk, megyünk előre (...) mintha álmodnánk. Belenézünk arcokba, melyeket még soha nem láttunk, és nem is látjuk őket többé soha. (...) Szívünk összeszorul, lábunk már botladozik, a lélek fél. Csak megyünk, mintha menekülnénk. Guy de Maupassant
4. Elfeledkeznek az emberek egymásról. Nem néznek egymás szemébe, nem kérdezik a másikat. Átlépnek a problémákon, valahogy mindenki rohan. Mindenkinek egy élete van, azt próbálja jól leélni, csak rengeteg minden mellett elmegyünk, azt hiszem. Elmegyünk a természet mellett, elmegyünk a saját országunk mellett. Szacsvay László
5. Amit hajszolunk, az távolodik. Vavyan Fable
6. Amikor egy jelentős esemény kibillent bennünket addigi életünkből, az idő egyszerre egyetlen ponttá zsugorodik össze, amit az istenért sem akarunk elengedni, ugyanakkor a pillanat, amelyet, tegyük fel, harmincnégy, most már harmincöt, harminchat másodperccel ezelőtt éltünk át, végtelenül távolinak látszik. Már-már úgy tûnik, mintha nem is lenne semmi közünk hozzá.
7. Ami megrémít, az a zavarodottság lépései. Amit üldözök, az a bûn pillantása. Ami egyre csak bolyong, az a másik éned.
8. Sajátságos tünemény az a boldogság. Mentül jobban ûzzük, kergetjük, minél távolabb áll tőlünk. Kalocsa Róza
9. Lassú sétánk kifelé az életből, ahogy halad, torlódik az alkalmi társaság, ahogy elmaradozunk, összébbverődünk, előresietünk és félreállunk - érdemes figyelmünkre. Petri György
10. Az idő lelassul, amikor az ember élete veszélyben forog. Minden másodperc hosszú perceknek tûnik, és a legkisebb történések is a memóriánkba vésődnek.