Vannak időalapú mûvészetek. A film, a zene, a színház, mind időalapú mûvészet. Van eleje, közepe és vége. Az elejétől kezdve figyelned kell. Ahhoz az időszakaszhoz vagy kötve. Csak ily módon tudod átélni. De van a festészet. Nincs eleje, nincs közepe, és nincs vége. Azt látod, amit szeretnél, és akkor, amikor szeretnéd. Nincsenek korlátok. Egyszerûen csak ott van.

Kapcsolódó idézetek

1. A mûvészetek közül a zene gyakorolja a legközvetlenebb hatást az emberre, azt tudjuk a legkönnyebben befogadni, a következő viszont - a látvány mûvészete: a festészet és a tánc mellett - talán éppen a költészet. Azért kapcsolom közvetlenül a zenéhez, mert a költészetben is van zeneiség.
2. A színházban minden képlékeny, mindig mindent elölről kell kezdeni. Ismerkedsz a szereppel, puhítod, van rá hat heted, és egy rendeződ, aki segít. Bejárhatod az utakat, hibázhatsz, amíg a végén kialakul valamilyen végeredmény - amit a kritika vagy lehúz, vagy még jobban lehúz. Ha egyáltalán írnak róla. A film pedig a pillanat mûvészete. Egyszer kell nagyon igaznak, nagyon jónak, nagyon őszintének lenni.
3. A mûvészetben folyamatosan magasabbra és magasabbra kell törekedned, máskülönben eltompul a szépérzéked. (...) Szerintem a mûvészet olyan, mint a virág, mely egy pillanatra kinyílik, hogy aztán elhervadjon. (...) A mûvészet nem más, mint pár pillanatig tartó szépség. Számomra a mûvészet lényege a robbantás!
4. A mûalkotások egymásra épülnek, egymást meghaladják, és mindig valami újat képviselnek egy előző állomáshoz képest. (...) Nem megújulni kell, hanem változni. Én nem új mûveket csinálok, hanem más mûveket. Azt hiszem, a mûvészetnek ugyanaz az értelme, mint az életnek: ez pedig a folytathatóság fenntartása. Weber Kristóf
5. A mûvészet, azt hiszem, maga a titok. Egy kép vagy egy zenemû elsősorban mégis csak az érzékekre hat. Kell, hogy legyen benne valami, ami konkrétan nem fogalmazható meg, amit csupán érzünk, sejtünk. Egy regény, illetve egy színdarab sem mindig kizárólag a megfogalmazott történetről szól, hanem mindig sokkal többről, ami a mondatok, az események mögött van. Vojnich Erzsébet
6. A mûvészet nem az eszközök, hanem a szellem mûve. Az eszközök hatását nem szabad érezni rajta. A hangján sem szabad hallanunk, hogy durva dörzsölés fizikai eredménye. A mûvész lelke határozza meg tárgyát és lényegét alkotásának. Teljesen szabad. De aki ezzel a szabadsággal visszaél, és nem őszinte hanggal, színnel, alakkal lép elénk, nem mûvész. Ámító, gyakran önámító. G. Hajnóczy Rózsa
7. Az, hogy valamit alkotsz, még nem feltétlenül nevezhető mûvészetnek. Mint ahogy ha valamit teszel, az sem mûvészet. Egészen addig nem teljes, amíg valaki más nem fogja fel. Az nem számít, hogy szeretik vagy utálják, de egészen addig nem lesz belőle semmi, amíg más meg nem látja, meg nem hallgatja, vagy valamilyen módon nem érzékeli. Marilyn Manson
8. Az alkotó munka áthidalja az időt, teremtő ereje nem függ tőle. Ha kötné az idő, más korok mûvészete csak történelmi szempontból, kordokumentumként keltené föl az érdeklődésünket. De minket azért érdekel a mûvészet, mert mindenkori önmagunkra vagyunk kíváncsiak. Itt és örökké. Jeanette Winterson
9. Melyik a felsőbbrendû? A mûvészet vagy a filozófia? Nem tudnak meglenni egymás nélkül. Festeni vagy írni meddő időtöltés a megbúvó rend, az igazság, a rejtély belső váza meglelésének szándéka nélkül. Agneta Pleijel
10. A festészet is kombinatív mûvészet. Analogikus, metaforikus. Utalásokkal és jelképekkel teli, mint a pszichológia.