Vannak napok, amiken megtörünk, Vannak sebeink, amiket óvunk, Vannak biztosítékaink, amiket megmentünk, De van szívünk is, amit sosem vesztünk el.

Kapcsolódó idézetek

1. Sohasem könnyû, ha összetörik a szívedet. Egy kis darabja mindig törött marad. De ezt próbálod átvészelni, ahogy tudod. És egy nap ráébredsz, hogy csak egy kis része tört össze, és még nagyon sok van épen.
2. A sors megáldhat, meggyötörhet; Emelhet hír, vagy bukhatunk: A kedves arca sose hágy el; Õt áldja hûlő ajakunk. Reviczky Gyula
3. Ahol szeretünk, ott az otthonunk. Az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de a szívünk soha. Oliver Wendell Holmes
4. Néha rossz emberre vesztegetjük a szeretetünket és a bizalmunkat, de ez még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem szabadna megtennünk. A szívet védeni kell, de nem kényszeríthetjük bezárkózásra.
5. Az életben (...) sokszor kapunk sebeket, sokszor ránk taposnak, megbántanak, megsértenek, de értékünket mégis megtartjuk. Ha van.
6. Valamit őrizni fogok magamban mélyen, amit soha nem veszíthetek el. Ami nem kophat el. (...) Valamit, ami láthatatlan. Valamit, amit minden egyes pillanatban éreztünk, ahogy megláttuk egymást. Albert Tímea
7. Elmúlt, mint száz más pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak. Végh György
8. A szívünk önálló életet él. Olykor olyasvalakit szeret, akit nem kéne, máskor pedig azt gyûlöli, akit szeretnie kéne. Megzabolázhatatlan, akár a tengeri tajték vagy a tûz lobogó lángja. Sosem fogsz tudni uralkodni felette. A. O. Esther
9. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a baj csak másokkal esik meg, nem velünk. Aztán egy nap bekövetkezik. Lerombol mindent. Az emlékeket, az érzéseket. A szív megtelik fájdalommal, betelepszik, nézi, ahogy szenvedsz. Azt mondjuk, hogy ezt nem lehet túlélni, de aztán az élet fogva tart, nem tudni, miért.
10. Vannak a lelkünkben bizonyos dolgok, melyekhez nem is tudjuk, mennyire ragaszkodunk. (...) Mert a bukástól vagy a szenvedéstől tartva, nap mint nap halogatjuk, hogy birtokba vegyük őket. Marcel Proust