Vannak pillanatok, amikor a Sors felébred délutáni álmából és még álmos szemmel szeszélyesen és szándékosan zûrzavart keltve rámutat az ujjával valakire.

Kapcsolódó idézetek

1. A sors néha húzd meg - ereszd el játékot játszik az emberrel. Néha pedig jól fenékbe rúgja. Nora Roberts
2. Vannak éjszakák, amik tûrhetően indulnak, majd az események nem is olyan apró lépésenként rémálomba illő fordulatot vesznek.
3. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred. Carl Gustav Jung
4. Az álmokkal csak az a baj, hogy az ember egyszer óhatatlanul felébred.
5. A sors olykor lesből csap le ránk. Michele Campbell
6. Álmom álmodnak megfelel és ez a baj és ez a jel hogy össze-visszasimulunk és álmodunk és álmodunk. Gyurkovics Tibor
7. Az álom általában elillan, ébredésünk pillanatában utánakapunk, de kiszökik ügyetlen ujjaink közül. Agatha Christie
8. Néha azt szeretném, ha álmomban élném meg az ébrenlét - olykor az unalomig ismételt - jeleneteit; és ébren valami álomit. Vavyan Fable
9. A gyöngéd kéz, amely minket az alvásból ébreszt - bármilyen gyöngéd is mozdulata: nem úgy éljük ezt meg, mint gyöngédséget, hanem mint szörnyû betörést álomvilágunkba, hiszen megpróbálja álmunkat elhessegetni; a halált is, mely életünket veszi el tőlünk, általában úgy szenvedjük el, mint valami szörnyûséget, amely velünk történik és alig sejtjük, milyen jót akar nekünk. Viktor Emil Frankl
10. Hasztalan nyújtom feléje a karomat reggel, ha nehéz álmomból ébredek, hasztalan keresem ágyamban éjszaka, ha egy boldog, ártatlan álom rászedett, mintha őmellette ülnék a réten, és fognám s ezer csókkal borítanám a kezét. Ó, ha ilyenkor, még félig az álom révületében, utána nyúlok, és ettől felébredek - könnyek árja zuhog fuldokló szívemből, és vigasztalan zokogok a sötét jövő felé. Johann Wolfgang von Goethe