Várost deltába építeni fogadás, hogy a természet szabta játékban mi nyerjük a partikat a végtelenségig. Ilyen fogadást csakis elveszíthetünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A játékot nem a tét teszi játékká; az ember a győzelemért játszik, aztán beváltja a zsetonjait, érjenek bármennyit.
2. A természet elleni harc az, amit ha véletlenül megnyerünk, a vesztesek között találjuk magunkat.
3. Nem cselezheted ki a sors akaratát azzal, hogy a partvonalon álldogálsz, és alacsony tétre fogadsz az élet versenyén. Vagy beszállsz, és mindent kockára teszel a játékban, vagy teljesen kimaradsz belőle. De ha nem játszol, akkor nem is győzhetsz!
4. Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik. A játszás maga vonz bennünket ellenállhatatlanul. Egyik évből a másikba kockázzuk át mindazt, amit szeretünk. Hogy mit teszünk kockára, felfedi, mi értékes nekünk. Jeanette Winterson
5. A természetünkből fakad, hogy a dolgokat a végsőkig folytassuk. Ace Attorney c. videojáték
6. Ha tudatosan építünk arra, amit a természet ad, sosem fogunk nélkülözni a kertben.
7. Állapítsuk meg: "Vagy van Isten, vagy nincs." Mármost melyik felfogás mellé álljunk? Az ész ebben nem dönthet: végtelen káosz választ el bennünket. E végtelen távolság legvégén szerencsejáték folyik, s az eredmény fej vagy írás lesz. (...) Mérlegeljük, mit nyerhet vagy veszíthet, ha fejre, vagyis arra fogad, hogy van Isten. Értékeljük ezt a két eshetőséget: ha nyer, mindent megnyer; ha veszít, semmit sem veszít. Fogadjon hát habozás nélkül arra, hogy van. Blaise Pascal
8. A győztesnek nem kell győznie, a győzelem nem csak győzelem, győzni akkor is lehet, ha diadalmasan veszítünk, mert ha diadalmasan veszítünk, az győzelem, függetlenül attól, hogy ki nyert, főleg ha veszítünk.
9. Az ember győz a természeten - kivéve saját természetét: az ember, aki idejött, és rácsodálkozott arra, hogy ha belelép az iszapba, sáros lesz a cipője, folyamatosan azon van felénk, hogy ezt a kulturálatlan tájat mûveltté tegye.
10. Mindent alkot a természet, vagy nőttet, erősít, S melybe megint minden feloszolva beolvad. Titus Lucretius Carus