Ugrás a tartalomra
Végre elérkezett a nagy nap. A kezedben tartod drága babádat, figyeled az arcát, apró ujjait és lábujjait, illetve rácsodálkozol az új élet születésének csodájára. Hogyan voltál képes létrehozni ezt a teljes mértékben kialakult emberi lényt? Ilyenkor talán elképzeled mindazt, amit majd együtt fogtok csinálni - a helyeket, amelyeket együtt kerestek fel, a közös kalandjaitokat. Az egész közös életetek ott vibrál előtted, mintha csak egy történetet elmesélő falikárpiton látnád. Hirtelen olyan hatalmas értelmet nyer minden apróság. Elképesztő, hogy az embert ilyenkor mennyi érzés rohanja meg egyszerre. De miközben az élet csodáján tûnődsz, máris aggódni kezdesz a meghozandó döntések, a felelősség és az új élet világra hozásának letaglózó súlya miatt. Noha örömkönnyeket hullatsz, a félelem is felsejlik a háttérben az aggodalommal, a szeretettel, a szomorúsággal, a testi kellemetlenségekkel együtt - miközben soha nem éreztél még ilyen túláradó békét és megelégedettséget. Üdvözöllek a szülők boldog/szomorú, izgalmas/ijesztő, szép/csúnya életében!
Kapcsolódó idézetek
-
Tegnap megláttam a csodát... Amit már hányszor szerettem volna szavakba önteni, elmondani. Hogy milyen. Hogy mit jelent. És most megláttam. Milyen egyszerû volt, milyen könnyen elmesélhetem. Mert ott volt ő velünk. Belőlünk, bennünk született. És ott láttam mosolyodban, nevetésedben, ott volt minden mozdulatodban, a felszabadultság élményében, az együtt megélt pillanatokban. És szép volt. Mindennél szebb. Mert te voltál. Mert te lettél maga a Csoda.
Csitáry-Hock Tamás
-
Ismered azt az eufémizmust, hogy várandós? Micsoda telitalálat! Egy kisbaba születése - feltéve, hogy egészséges - olyasmi, amit nagyon vár az ember. Jó dolog, nagyszerû, örvendetes, hatalmas esemény. És attól fogva minden jó dolog, ami velük történik, egyúttal veled is történik. Persze a rossz dolgok is (...), de tudod, az olyasmik is, mint az első lépések, az első randik meg a zsákfutásban szerzett első helyezések. A gyerekek elvégzik az iskolát, megházasodnak, nekik is gyerekeik lesznek - bizonyos értelemben mindent megismételhetsz.
Lionel Shriver
-
Egy gyermeket világra hozni a legnagyobb áldás, amit asszony megélhet, nincs, amihez az érzést hasonlítani lehetne. Míg elsőszülött fiamat nem tartottam a karomban, én magam sem tudtam elképzelni. Azt nyilván igen, hogy anya leszek, de hogy a születés ennyire megváltoztatja az életemet, arra álmomban sem gondoltam. Egész lényem, eddigi mivoltom megszûnt, átértékelődött a világgal együtt. Hirtelen megelevenedtek a színek, ízesebbek lettek az ételek, teljesebb a szerelem, mintha egy varázslatos kör burkolta volna be a mindennapjaimat, boldog voltam, hosszú idő után először nem éreztem magam magányosnak, nem hittem értelmetlennek a létezésemet, mert a lelkem eggyé vált a gyermekével, és ez egy hatalmas erő, olyan kötelék, amit semmi más nem adhat egy nőnek.
-
Az anyaság számomra a világ legnagyobb csodája. Hogy egy nő életet tud adni, növekszik benne valaki, akivel már ott kapcsolata van, aztán pedig kibújik belőle egy Élet. Ennél nagyobb misztérium nem hiszem, hogy létezik, ez már-már felfoghatatlan! És persze óriási felelősség. Az anya élete végéig ott kering a gyerek körül, vagy szó szerint, vagy csak lélekben, beidegződésekben, mintákban, de mindig mellette van. Bemászik a párkapcsolatokba, a döntésekbe, a kötődési mintázatokba, a szexbe, az énképbe.
-
Amikor reggelente felkelsz, a szívednek csordultig kell telnie boldog izgalommal, hiszen tudod, hogy napközben csupa jó dolog történik veled. Nevetned kell és örvendezned. Erősnek kell lenned, és tudnod kell, hogy biztonságban vagy. Jól kell érezned magad a bőrödben, abban a biztos tudatban, hogy felbecsülhetetlenül értékes vagy. Természetes, hogy az élet számodra is tartogat kihívásokat, és szükség is van rájuk, mert segítenek a fejlődésben, ugyanakkor tudnod kell, hogyan nézz szembe a problémákkal és nehézségekkel. Győztesnek születtél! Boldognak születtél! Csodálatos életre születtél!
-
Minden sokkal bonyolultabbá válik onnantól, hogy a gyerekek megszületnek. Az ember életének legszörnyûbb napja, amikor az első világra jön. Az addigi életednek vége. Sosem tér vissza. De aztán a gyerekek megtanulnak járni és beszélni, és onnantól az ember csak velük akar lenni, mert kiderül, hogy ők a legcsodálatosabb lények a világon.
-
Szeretsz. Mindegy, hogy valakit vagy valamit, egyszerûen megszületik benned a szeretet. Felfoghatatlan és érthetetlen az egész, de elmondhatatlanul boldog minden pillanat: valami leírhatatlan árad benned és belőled, valami megnevezhetetlen fény és frissesség illata leng körül. Fájdalomnak, szenvedésnek vagy depressziónak nyoma sincs, az élet minden rezdülésében megéled a csodát. Az ízek édesebbek, a hangok mélyebbek, a színek teljesebbek, s noha az életed egyáltalán nem változik, mégis pontosan tudod, hogy nincs olyan nehézség, amely ne adhatna örömöt is, és nincs oly probléma, amelyet ne oldhatnál
meg könnyûszerrel.
-
Ahhoz, hogy meglátogasd a Föld bolygót, emberi gyermekként kell megszületned. Először meg kell tanulnod használni az új testedet: mozgatni a karjaidat és a lábaidat, majd felegyenesedni. Aztán megtanulsz járni, futni, csapkodni, tapsolni, szavakat formálni. Lassan megtanulsz vigyázni magadra. (...) Felnősz, utazol, dolgozol. Lehet, hogy lesznek gyerekeid, sőt netán unokáid is. Az évek során megpróbálsz értelmet adni ennek a boldog és szomorú, teljes és üres, folyton változó életnek, amiben benne vagy. És amikor majd eljön az idő, hogy visszatérj a csillagodhoz, talán nehéz lesz búcsút venni ettől a furcsa, mégis csodás világtól.
-
A legnagyobb csodát akkor éljük át, amikor azt látjuk, hogy új élet születik. Ez ad értelmet mindennek, amit csinálunk.
-
Holnap, amikor fölkel a nap, mondjuk el magunkban: úgy tekintek erre a napra, mintha életem első napja lenne. A családom tagjait csodálkozással szemlélem - és örömmel, mert felfedezem, hogy mellettem vannak, s némán osztoznak velem a szeretetben, amiről annyi szó esik, de oly kevesen értik.
Paulo Coelho