Ugrás a tartalomra
Ahhoz, hogy meglátogasd a Föld bolygót, emberi gyermekként kell megszületned. Először meg kell tanulnod használni az új testedet: mozgatni a karjaidat és a lábaidat, majd felegyenesedni. Aztán megtanulsz járni, futni, csapkodni, tapsolni, szavakat formálni. Lassan megtanulsz vigyázni magadra. (...) Felnősz, utazol, dolgozol. Lehet, hogy lesznek gyerekeid, sőt netán unokáid is. Az évek során megpróbálsz értelmet adni ennek a boldog és szomorú, teljes és üres, folyton változó életnek, amiben benne vagy. És amikor majd eljön az idő, hogy visszatérj a csillagodhoz, talán nehéz lesz búcsút venni ettől a furcsa, mégis csodás világtól.
Kapcsolódó idézetek
-
Képzeld csak el, hogy réges-régen, több milliárd évvel ezelőtt ott állsz e történet kezdetén, és eldöntheted, hogy meg szeretnél-e születni erre a bolygóra. Nem tudnád, mikor élnél, azt sem tudnád, mennyi ideig élhetsz a földön, azt viszont tudnád, hogy csak meghatározott ideig. Az is lehet, hogy súlyos csapás ér egyszer, és mély fájdalommal tölt majd el a búcsú tudata, mert csodálatos a földi élet, és te nem térhetsz vissza soha többé.
Jostein Gaarder
-
Meg kell tanulnod bizonyos dolgokat ahhoz, hogy emberként állhass a talpadon. Amit nem tudsz elkerülni, megkönnyítheted, ha önként adod át magad. Ne várjuk meg, hogy a sors kényszerítsen: ennyi a szabadság. Az átélés, a hogyan szabadsága...
Jókai Anna
-
Minden sokkal bonyolultabbá válik onnantól, hogy a gyerekek megszületnek. Az ember életének legszörnyûbb napja, amikor az első világra jön. Az addigi életednek vége. Sosem tér vissza. De aztán a gyerekek megtanulnak járni és beszélni, és onnantól az ember csak velük akar lenni, mert kiderül, hogy ők a legcsodálatosabb lények a világon.
-
Kezdetben minden Egy volt az Égben, vagy azon a helyen, amelyet így ismerünk. Te is Egy voltál, de a születés kettészakított, eltépett önmagadtól. Most a Földre jöttél keresni lélekrészed: utad értelmévé vált a keresés. Miközben megéled a hétköznapok történéseit, öntudatlanul is őt keresed. Ez a feladatod: eggyé válni lelked másik felével, akitől a Földre érkezés pillanatában elszakított az Élet.
-
Végre elérkezett a nagy nap. A kezedben tartod drága babádat, figyeled az arcát, apró ujjait és lábujjait, illetve rácsodálkozol az új élet születésének csodájára. Hogyan voltál képes létrehozni ezt a teljes mértékben kialakult emberi lényt? Ilyenkor talán elképzeled mindazt, amit majd együtt fogtok csinálni - a helyeket, amelyeket együtt kerestek fel, a közös kalandjaitokat. Az egész közös életetek ott vibrál előtted, mintha csak egy történetet elmesélő falikárpiton látnád. Hirtelen olyan hatalmas értelmet nyer minden apróság. Elképesztő, hogy az embert ilyenkor mennyi érzés rohanja meg egyszerre. De miközben az élet csodáján tûnődsz, máris aggódni kezdesz a meghozandó döntések, a felelősség és az új élet világra hozásának letaglózó súlya miatt. Noha örömkönnyeket hullatsz, a félelem is felsejlik a háttérben az aggodalommal, a szeretettel, a szomorúsággal, a testi kellemetlenségekkel együtt - miközben soha nem éreztél még ilyen túláradó békét és megelégedettséget. Üdvözöllek a szülők boldog/szomorú, izgalmas/ijesztő, szép/csúnya életében!
-
Születésünktől fogva rejtély vesz körül minket, mely azóta kísért, mióta csak emberek vagyunk. Tudatra ébredtünk ezen a piciny bolygón a csillagok takarója alatt, mint egy lépcsőn hagyott apró csecsemő, magyarázat nélkül, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk, hogyan jött létre világegyetemünk, és fogalmunk sincs, miként vessünk véget kozmikus elszigeteltségünknek, minderre magunknak kell rájönnünk.
-
Egy gyerek toleranciára, elfogadásra, alkalmazkodásra nevel. A születés után felismered, hogy nem te vagy az első a sorban, sőt, sokadik helyre csúsztál. Ez persze nem baj, de mindenképp meg kell szokni.
-
Fenntarthatósági szempontból ez a legrosszabb, amit tehetsz - rosszabb, mint két nappal a lejárat után kidobni az élelmiszert, rosszabb, mint évente háromszor Ausztráliába repülni, rosszabb, mint puszta hiúságból és unalomûzésből ruhákat vásárolni -, ha gyereket vállalsz. Minden emberi lény hatalmas teher, egy test, amelyet meg kell szülni, aztán kilencven éven át melegen kell tartani, szállítani kell, javítani és karbantartani. Lehet úgy érvelni, hogy a gyerekekre szükség van az emberiség fennmaradásához, de a bolygó már így is túlnépesedett, és azok számára, akiknek ilyen igényeik vannak, bőven akadnak olyan gyerekek, akiket örökbe fogadhatnak, nevelhetnek, és akik társaságot jelentenek.
Jens Liljestrand
-
Embernek lenni fájdalmas. Rövid időnk alatt, amit ezen a bolygón töltünk, sokszor lesz részünk áhítatban, csodálatban és örömben - de a szorongás, a rettegés és a kétségbeesés pillanatait is átéljük. Megismerjük a szerelem, az emberi kapcsolatok és a barátság magaslatait, de a magány, az elutasítás és a veszteség mélypontjait is. Megtapasztaljuk majd a siker, a győzelem és a teljesítmény örömét, de a kudarc, a vereség és a csalódás nyomorúságát is. Más szóval: az élet nehéz.
Russ Harris
-
Megszelídül az ember, ha gyereke születik. Rájössz, hogy nem halhatsz meg. Élned kell a miatt a kicsi valami miatt, amit létrehoztál. Ugyanakkor semmi nem döbbent rá jobban a halandóságodra, mint az, ha gyereked születik. A jövőt ő jelenti, nem te. És megérted - ilyenkor érted meg igazán -, hogy az életed véges. Az élet túszul ejtett. Nem halhatsz meg, ugyanakkor tudod, hogy meg fogsz halni.
Tony Parsons