Végy egy darab agyagot, Nedvesítsd meg, lapogasd meg, S formáld ki belőle tenmagad és engemet. Aztán törd, zúzd össze a két kis szobrot, S tégy egy kis vizet hozzá. Formáld újra a te képedre, meg az enyémre. Akkor az én agyagomban van egy kevés belőled, A te agyagodban van egy kevés belőlem. Semmi sem választ el bennünket többé.

Kapcsolódó idézetek

1. Kioszthatatlan részed, egy veled, Jobb részednél is jobb részed vagyok. Ó, ne szakítsd el tőlem így magad! Mert tudd meg, édesem, egy csepp vizet Könnyebb háborgó tóba ejtened, S onnan kivenned tisztán, csökkenés S növekedés nélkül, mint tőlem magad Elvenned és nem vinned engem is. William Shakespeare
2. Bárcsak valaki felszárítana a bőrödről, édesem, Bár kihúznának minket egymásból, Bár kitörölnének az agyamból, Bár ne beszélnél hozzám, (...) Én vagyok a lelked, te az én levegőm.
3. Amikor megszületünk, mindannyian kicsit olyanok vagyunk, mint az agyag. (...) Jelentéktelen, ronda, szürke kis csomóként indulunk, aztán az élet színt és különböző formát ad nekünk, különféle méretet, míg végül azzá válunk, akik vagyunk.
4. Mondják, hogy a szobor benne van a kőben, csak le kell fejteni a felesleget. Ezt vallom én is. Egy tökéletes kört vagy egy almát, egy csendéletet lerajzolni, alkotás. Megteremteni, a nulláról felépíteni.
5. Két pici csokikocka. Kicsomagolod őket, és egy kis tálkába teszed. És mivel meleg van, egymás mellett olvadni kezdenek. Olvadnak, olvadnak, míg teljesen felolvadnak. És ekkor már nem lesz két külön csokikocka. Már nem lesz te és én. Már csak MI leszünk. Együtt. Összeolvadva. Eggyé. Csitáry-Hock Tamás
6. Könyörülj rajtam, változtass sós cseppé, hadd száradjak fel szépen, finoman azon a búcsúlevélen, egy hullámos kis dudort hagyjak csak magam után.
7. Törd csak össze a szívemet. Törd össze akár ezerszer is. Úgyis a tiéd, hát azt teszel vele, amit akarsz.
8. Gyógyítsd be sebeimet, Újítsd meg szívemet, Tépd szét a köteleket, Szeretetet, békét adj nekem, Életem, szeretetem, vágyaim, Szükségleteim, szenvedélyem, Erőm, hibáim, Bûnöm, barátaim, Ellenségeim, családom, Mindenem... mostantól a tied.
9. Elragad minden perc, mit nem élhetek emberként, Csepp eső a nevem, de majd lezúdulok tengerként, Gombokat nyomkodó állatok lettünk mára, És ha elfárad a bolygó, visszazavar majd a fára, Ölelj és imádkozz, mert lepereg az életed, Tanuld meg, hogy a jót szorítsd, a rosszat meg félretedd!
10. Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam, Vigyázz rám, kérlek, nehogy elrontsam, Bújj mellém, jó így, csak összefonódva, Védjük kis világunk a világtól óvva. Children of Distance