Vicces, ahogy a múltunk körbevesz minket, ahogy az a személy, aki voltunk, soha nem hagyja el a jelenlegi énünket. A múltban történt hibák csalódások. Kísértenek minket, mint a szellemek, vagy meglátogatnak, mint régi barátok.

Kapcsolódó idézetek

1. Csodálkozunk azon, hogy felnőttkorunkra mindenféle múltbeli rossz emlék megkísért minket? Ma is feltolulnak a régi emlékek, újra és újra kísérteni kezd a múlt, mi pedig egy megmagyarázhatatlan, furcsa időutazásnak köszönhetően megint szembesülünk azzal, amit a múltban egyszer már átéltünk. Richard Russo
2. A múlt szellemei mindig hatnak ránk, hiába akarunk tovább lépni, nem egyszerû.
3. A múlt azonban olyan valami, ami nemigen hagyja elfelejteni magát. Ott ólálkodik körülöttünk, türelmesen várakozik, s csak az alkalmat lesi, hogy egy óvatlan pillanatban megszorongassa a nyakunkat. Leslie L. Lawrence
4. A múlt nem kísért minket. Még csak fel sem ismer minket. Ha vannak szellemek, akkor mi vagyunk azok, akik a múltat kísértik. Kísértünk, hogy újra láthassuk azokat, akik hiányoznak, és meglássuk azokat a dolgokat, amiket akkor nem vettünk észre.
5. A múlt mindig szép. A jelen mindig sivár. A jövő mindig titokzatos. Benyák Zoltán
6. Az embernek van egy képe önmagáról. Amilyennek szereti hinni magát. És ha olyasmi történik, ami nem illik bele a képbe, meggyászoljuk a régi énünket. Azt az embert, akinek korábban hittük magunkat. Laurell Kaye Hamilton
7. A múlt olyan, mint valami régi barát. Néha csak úgy beállít hívatlanul, és el se megy! Kate Morton
8. Ne érezd magad rosszul! A múlt elmúlt... akár jó volt, akár rossz, kőbe van vésve, és már nem változik. És nekünk ebből kell vigaszt merítenünk. J. R. Ward
9. A múltat nem lehet csak úgy elfelejteni; nem tuszkolhatjuk be a sarokba, hogy aztán úgy tegyünk, mintha ott se lenne. Mert mindig velünk marad, árnyékként követ, bárhová megyünk, és emlékeztet arra, hogy mit tettünk.
10. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett. Popper Péter