Vigyázz azokkal, akik minden árnyékban a sötét árnyat, minden felvillanó fényben a feléjük tartó villámcsapást látják, mert míg az ostoba minden balszerencsés eseményben a szándékos támadást, a bölcs csak a lehetőséget látja.

Kapcsolódó idézetek

1. Rossz az, aki rosszra gondol; de ostoba, aki jót vár, mikor tanácsosabb a rosszra számítania.
2. A bölcs mindenkit megbecsül, mert mindenkiben elismeri a jót, és tudja, milyen nehéz valamit csinálni. Az ostoba mindenkit lenéz, mert nem ismeri a jót, és a rosszabbat választja. Baltasar Gracián
3. Aki az emberek bölcsességére számít, az bizony csúfot lát; hanem aki a bolondságukra számít, az mindig célba talál. Jókai Mór
4. Ha tudod, mit várj, tudd, mit felelj; ez különböztet bölcset s balgát. Balga emberek örök átka, hogy csak azt látják, ami megvolt.
5. Akik szeretnek, azok az együttérzést fedezik fel, a könyörtelenek az erőszakot. Az intelligens emberek az észszerûséget, az ostobák a vakhitet. A tanult bölcsek a tudományt. A tévelygők a csodákat. Ahmet Ümit
6. Az okos messzire lát a lehetőségek mérhetetlen sokaságában; a buta jóformán csak azt hiszi lehetségesnek, ami van. Talán ez az, ami az egyiket bátortalanná, a másikat vakmerővé teszi. Denis Diderot
7. Az optimista az éremnek csak egyik oldalát nézi. A pesszimista csak a másikat. A bölcs mindkettőt. Az okos egyiket sem. Kner Izidor
8. Nem egyféle ész kell az élet megítéléséhez. (...) Aki egyetlen szempontból nézi a világot, akármilyen eszesnek mutatkozik is ebben, az ostobán fog ítélkezni. Füst Milán
9. - Bátor ember ismeri el, hogy tévedett. - Csak akkor, ha fél attól, hogy ostobának nézik, és még ostobábbnak néznének, ha ragaszkodnék egy téveszméhez. Christopher Paolini
10. Ó, az ostobák, akik nem hisznek a sorsban! Nem tudják, hogy hiába minden ármány, szándék és ügyeskedés, az élet napsütötte tájképe egy alkonyaton megtelik árnyakkal; ami tegnap szabályos formában állott össze kezed alatt, ma szétesik. (...) Tudni a sorsról, mint az élet ütemének ellensúlyáról! Az a félelmes és szédüléssel telített pillanat, mikor az élet egyensúlya felborul, "ok" és "hiba" nélkül, s nem marad más körülötted, csak füstölgő romhalmaz. Márai Sándor