Ugrás a tartalomra
Vigye a levelem
Bugó galamb szárnya,
Az én édesemnek
Szép Magyarországba.
Mondja el fennszóval:
Semmi bajom nincsen.
Mondja el halkabban:
Megszakad a szivem.
Kapcsolódó idézetek
-
Szeress engem, édes, kedves galambom,
Szerelmedért életem is odaadom;
Boldog leszek, mint az égi angyalok,
Hogy ha elhagysz, bánatomba meghalok.
-
Hulljatok levelek,
Sûrûn az utamra,
Hogy ne tudja rózsám,
Merre ment galambja.
-
Szép virágszál, mi bajod?
Se színed, se illatod!
Mi szél fújhatta le rólad?
Minden tagod lankad, kókad.
S még ki tudja, mi lehetne,
ha nem jövök nagy sietve,
hogy segítsek a bajon -
előkapom locsolóm:
olyan van a víziben,
kivirulsz tőle íziben!
-
Kedves! Fogadj el, haraggal ne kergess,
ne bánd, ha néha hozzám küld lángod,
ne lázongj daccal érte. Nem tiéd
az akarat, felém mi hajít, se az emlék,
mely aranyköddel felhőzi be kerted,
hol vágyvirágok fájva fakadnak...
Lányi Sarolta
-
Jót kívánok, szívem: szíved vígan éljen;
Semmi szomorúság szívedhez ne férjen!
Citrus és tulipánt kertedbe teremjen,
Zengő fülemile ablakodon pengjen.
Bánatnak fellege téged elkerüljen,
Hogy annak zápora soha meg ne verjen!
-
Köszönöm, galambom, hogy eddig szerettél.
Arról sem tehetek, hogy már megvetettél;
Nálamnál szebbet is, jobbat is kerestél.
Élj azzal vígabban, mint énvelem éltél!
-
Hallom már, angyal szárnya lebben,
Szívem, mint régen, meg-megrebben,
Itt vagy közel!
Itt vagy közel, óh, szép karácsony,
Rajtad csüng lelkem, semmi máson,
Jövel, jövel!
Benedek Elek
-
Visszavár hazád, és mindent megbocsát.
Karjába zárja rég elkóborolt fiát.
A széllel küldi el az otthon illatát,
A fenyvesek dalát, a folyók zúgását,
És minden magyart hívó vezérlő csillagát.
-
Magyar szivet magyar dolmány takarjon,
Magyar ajkról csak magyar szó fakadjon,
Magyar szívben magyar bátorság:
Ejhaj, boldog lesz Magyarország!
Thaly Kálmán
-
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bûn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket itt hagyom örökbe,
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen, rablók - ez az én hazám!
Sajó Sándor