Ugrás a tartalomra
Volna, volna! Ha a nagyapámnak kereke lett volna, akkor villamos lenne! A múlt idejû emberekkel az a bajom, hogy soha nem érkeznek meg a jelenbe. A jövő idejû emberek (akik állandóan azt hajtogatják: mi lenne, ha, mi lesz, ha mégse), úgy élik túl a jelent, hogy már el is múlt, mire észrevennék. A jelen a legértékesebb, mert most van, de csakis most.
Kapcsolódó idézetek
-
Az ember hajlamos úgy kezelni ezt a három idősíkot - múltat, jelent és jövőt -, mintha egyenértékûek lennének, miközben az élet csak a jelenben tud megnyilvánulni, ezért igazán csak annak van értéke. A másik kettő csak gondolatok halmaza, mentális projekció.
-
A múltat hajlamosak vagyunk valami kőbe vésett dolognak látni, de engem egyrészt mindig nagyon érdekelt, hogy mi van, ha valami mégsem úgy volt, ahogy jelenleg hisszük, illetve mit hittek, hogyan gondolkodtak a korábbi emberek. És persze, mik azok az örök érvényû dolgok, amik mindenütt jelen vannak, akár más korba, más helyre, egyenesen, ha más világba teszek egy történetet.
-
Lehet, hogy elcsépelt kijelentés, de igaz: a múlt már nem él, a jövő még nem létezik, csak a ma van! És ha most nem cselekszünk, akkor holnap talán már késő lesz. Bármikor véget érhet az élet, ezért aztán most kell élni, most kell megtenni azt, amit akarunk. És nem csak beszélni róla.
-
A múlt és a jövő nem számít semmit. Csakis a jelen létezik. És hogy igenis, meg akarom élni a jelent!
-
Én sem a múltamban, sem a jövőmben nem élek. Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel. (...) Mivel mindig csak az a pillanat létezik, amiben éppen él az ember.
Paulo Coelho
-
A jelennek játszom, nem a múltnak, és nem a jövőnek. Szerintem csak a jelen számít, s ha már az ember nincs jelen, akkor már semmi jelentősége az egésznek.
Jean-Paul Belmondo
-
Az idő halad, s tán észre sem vesszük, de ha állandóan a múltba révedünk, az életünk megtorpan. Egyedül a ma és a holnap számít. Mindaz, ami még előttünk áll.
Stéphane Garnier
-
Ha múltban élsz, ott nem lel rád a holnap,
És nincs jövő, mi biztos csak rád vár.
Most van itt a perc, mi könnyen múlhat,
Hát érezd át!
-
Felnőtt emberként állandóan magunk mögé, a múltba nézünk, vagy a jövőért aggódunk. Egyetlen pillanatot nem élünk meg, ez a jelen. Pedig ez volna maga az élet.
-
Az ember mindig a jövőjéért cselekszik. Azt hiszem, ez alapvető hiba a mi életünkben. Soha nem a jelent éljük, hanem mindig valamilyen jövőbeli cél miatt robotolunk, csesszük el az életünket. Semmit nem csinálunk jelen időben a jövő idő miatt, és ez manifesztté tesz egy ilyen állapotot. A betegség fordít, s lehetetlenné is teszi azt a dolgot. Jelen időben élsz, mert nincs jövő idő.
Déri János