Volt egyszer egy barátom s egy kutyám. Amannak pénzem, vérem áldozám; Majdnem halálig vertem az ebet: S tudjátok-é hogy mi a köszönet? Cserben hagyott az, s megvetett; Emez pedig jobban szeret. Igy, kutya lett az egykori barát, S barátomúl fogadtam a kutyát.

Kapcsolódó idézetek

1. Elég soká voltam kutya, Kit verni, rúgni lehetett, Eztán ember leszek, Mert ember ám a szolga is! Petőfi Sándor
2. - Mintha elveszetted volna a barátod. - Lehet, hogy igen. - Tudod, kislánykoromban a téli karneválon elvittem a kutyámat a korcsolyapályára. Õ is elveszett. (...) Egyszer csak elrohant mellőlem, hogy egy nyulat üldözzön a tó túlsó oldalán. - És elkapta? - Nem, de visszajött. Azt hiszem, el kellett mennie a tó túlsó végébe, hogy rájöjjön, mellettem sokkal jobban érzi magát.
3. A kutyák szeretik a barátaikat, és megharapják az ellenségeiket. Nem úgy, mint az emberek, akik képtelenek a tiszta szeretetre, és mindig együtt van bennük a szeretet és a gyûlölet! Sigmund Freud
4. Az a hétköznapi tény, hogy a kutyám jobban szeret engem, mint én őt, egyszerûen letagadhatatlan, és engem mindig bizonyos szégyennel tölt el. A kutya bármikor kész életét áldozni értem. Ha engem történetesen egy oroszlán vagy tigris fenyeget, Ali, Bully, Titi, Stasi, és a többiek, ahányan csak voltak, pillanatnyi tétovázás nélkül felvették volna a kilátástalan harcot, hogy meghosszabbítsák az életemet. Hát én? Konrad Lorenz
5. Nagyon fáj, ha valaki barátságot színlel, azután pedig úgy bánik az emberrel, mint egy kutyával. A szívem mélyén tudtam: én teszem lehetővé, hogy (...) így sértegessen, de ez még nem jelenti azt, hogy meg is érdemeltem.
6. Két régi barát - egy véget nem érő harc. Amikor a bosszú valahol felüti a fejét, a jó és a rossz sokszor helyet cserél!
7. Én állat volnék és szégyentelen, nélkületek, kik játszotok velem - Köztetek lettem bolond, én a véges. Ember vagyok, így vagyok nevetséges. József Attila
8. Fogalmam nem volt, hogy mennyire megváltoztatja az életemet egy kutya, de jó ez így. És eltartott egy darabig, míg rájöttünk, mi kell a másiknak, min kell változtatunk, de aztán egyszer csak minden összeállt. És már nem számít, mennyivel bonyolultabb az életem emiatt, mármint miatta. Csak az jár a fejemben, hogy mennyivel gazdagabb lettem, mióta velem van. Egy kutya a legjobb kikapcsolódás.
9. Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától (...). Arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerû dolgokat: egy séta az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hûségről. Meghökkentő elképzelés volt, hogy csak most, halálában értettem meg teljesen: (...) a mentorom volt. Tanárom és példaképem: Lehetséges, hogy egy kutya - bármelyik kutya, főleg olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk - képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben? Hittem benne, hogy igen. Hûség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerûség. Öröm.
10. Az emlékekkel s az ötletekkel úgy vagyunk, mint a megvert kutyákkal. Ha az ember egy hirtelen mozdulatot tesz, vagy megszólítja őket, vagy meg akarja őket simogatni - híj, máris kereket oldanak! S az ember belezöldül, mire újra a közelükbe kerülhet. Erich Kästner