- Mintha elveszetted volna a barátod. - Lehet, hogy igen. - Tudod, kislánykoromban a téli karneválon elvittem a kutyámat a korcsolyapályára. Õ is elveszett. (...) Egyszer csak elrohant mellőlem, hogy egy nyulat üldözzön a tó túlsó oldalán. - És elkapta? - Nem, de visszajött. Azt hiszem, el kellett mennie a tó túlsó végébe, hogy rájöjjön, mellettem sokkal jobban érzi magát.

Kapcsolódó idézetek

1. Volt egyszer egy barátom s egy kutyám. Amannak pénzem, vérem áldozám; Majdnem halálig vertem az ebet: S tudjátok-é hogy mi a köszönet? Cserben hagyott az, s megvetett; Emez pedig jobban szeret. Igy, kutya lett az egykori barát, S barátomúl fogadtam a kutyát. Greguss Ágost
2. Úgy szerettem volna magamhoz ölelni néha, de eltolt magától, még karácsonykor is a fa alatt. Azt hiszem, a szeretet minden megnyilvánulása vak riadalmat keltett benne. Rácz Zsuzsa
3. Kicsi koromban sokat jártam a helyi jégpályára. Képzeletben mindig úgy éreztem, hogy tudok piruettezni és ugrani, de ahogy kikerültem a jégre, alig bírtam egyenesben tartani a korcsolyámat. Amióta idősebb lettem, ugyanígy vagyok az emberekkel. Képzeletben szókimondó és merész vagyok, ám ami kijön a számon, az mindig olyan alázatos és udvarias. Gayle Forman
4. - Nagyon-nagyon régen, amikor még gyerek voltam, városkánk környékén farkasok jelentek meg. (...) Hajtóvadászatot szerveztek. Kiderült, hogy csak egyetlen farkas van... öreg, megátalkodott jószág volt. A háziállatokat nem is bántotta, tudta, mivel járhat az ilyesmi, de azért megszervezték a hajtóvadászatot. Ahogyan kell, kutyákkal (...) körbezárva a területet. Még minket, kisfiúkat is kiállítottak kereplőkkel... oda, ahol egyáltalán nem számítottak a farkas megjelenésére. (...) De a farkas éppen ott tört ki. A vadállat valamiben nyilván okosabb volt az embereknél. Nálunk nem volt semmilyen fegyver, szétfutottunk. Csak egy fiú maradt a helyén, forgatta a kereplőjét és üvöltött. Azt hitte, a farkas ettől majd visszarohan a hajtók felé. - És mi történt? - A farkas fellökte és széttépte a torkát. (...) Pedig egyszerûen ki is kerülhette volna. (...) Tudod, akkor tanultam meg, hogy senkit nem szabad sarokba szorítani... sem embert, sem állatot. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
5. A kutya (...) csak akkor való a lakásba, ha vele van egy ember. De az ember nem tudja, hogy milyen a kutyának a lakásban, amikor ő nincs otthon, tekintve, hogy nincs otthon. Én voltam már kutya a lakásban. Ott fekszem egész nap, és (...) szarul érzem magam. Tudom. Gondoljunk vissza a legdepressziósabb napunkra. Amikor nem akartunk kimenni. Amikor nem tudtunk kimenni. Amikor nem tudtunk semmiről. Na, olyan lehet a kutyának. Gerlóczy Márton
6. Egy kutya játékossága, feltétel nélküli szeretete és készsége, hogy bármely pillanatban ünnepelje az életet, gyakran éles ellentétben áll gazdája belső állapotával: deprimált, szorong, problémák terhe nyomja a vállát, elveszett a gondolatokban, s már nincs jelen az egyedül létező helyen és időpontban, vagyis az itt és mostban. Az ember elcsodálkozik: ilyen alak mellett vajon hogyan tud ez a kutya lelkileg ennyire egészséges, ilyen örömteli maradni? Eckhart Tolle
7. Olyan vagy, mint azok a kutyák, rosszul bánnak velük, nem kellenek senkinek egész életükben, beléjük rúghatsz újra és újra, de mégis visszajönnek hozzád, törleszkednek, csóválják a farkukat. Könyörögnek. Remélik, hogy ezúttal más lesz, ezúttal majd jól csinálnak valamit, és szeretni fogod őket. Paula Hawkins
8. Mindig úgy gondoltam, a kutyák valamiképpen segítenek megélni a jelen pillanatot. Ha velük foglalkozunk, nem aggódunk sem a múlt, sem a jövő miatt, nem vágyunk semmire, megszáll minket a nyugalom, s felismerhetjük létünk igazi valóságát. Dean Ray Koontz
9. Volt már olyan, hogy besétáltál a szobába, aztán elfelejtetted, hogy miért is mentél oda? Az hiszem, a kutyák valahogy így töltik az életüket.
10. Amikor reggel felébredek, úgy érzem, valami hiányzik. Tudom, hogy valami nincs rendben, de kell hozzá egy kis idő, míg rájövök, mi is az..., aztán eszembe jut. A legjobb barátom - elment. Az egyetlen barátom. Hülye voltam, hogy egyetlen emberre összpontosítottam minden ragaszkodásom. Most meg iszom a levét. Cecelia Ahern