Ugrás a tartalomra
Volt valami varázslatos benne, félig kislány, félig nő volt, a pajkos tündérből szirénné vált, majd vissza, játszott az emberi érzelmek minden skáláján, néha csupán arcmimikáját és hihetetlenül szép, zöld szemét hívta segítségül.
Kapcsolódó idézetek
-
Bőre libabőrös lett, amikor egy csodálatosan édes érzés szétáramlott az egész testében. A lány hangjának zenéje, beszédének ritmusa és szavainak zengése betöltötte minden érzékét, megnyugtatta, ugyanakkor meg is vigasztalta. Magához láncolta.
J. R. Ward
-
Lenyûgöz, milyen játszi könnyedséggel mutatja ki az érzéseit. Ha szomorú, sír, ha vidám, nevet, és semminek nem örül jobban, mint hogyha meglepik egy kedves gesztussal. Ilyenkor gyermeki ártatlansággal reagál, és bár a meglepetés váratlan jellege később elmarad, ő még évek múlva is képes ugyanúgy örülni. Előfordul, hogy amikor látom álmodozni, és megkérdezem, mire gondol, ő tündérien elmesél valamit, amit én már rég elfelejtettem. Be kell vallanom, ezt mindig is nagyon szerettem benne. Miközben ő nagyon is lágyszívû, bizonyos dolgokban sokkal keményebb, mint én.
Nicholas Sparks
-
A hangja olyan volt, mint a puha szőrme, lágy és telt, egy kicsit obszcén, mintha már az, hogy szóba áll vele az ember, valami mocskos dolog lett volna. Talán az is volt.
Laurell Kaye Hamilton
-
Talán holnap, holnapután szemrehányásokat tesz magának gyengeségeért, de most nem bír a szívével, valami bûvös erő olyanná tette, amilyen valóban, s amilyen ő nem akar lenni: érzékeny, álmodozó, gyönge nővé, aki édes rejtélyek, sejtelmek világában él, kinek érzékeny szívecskéje többet megfejt, mint ezer bölcselő lázas, töprengő agya, s kinek minden érzése egy édes, misztikus, csengő költemény.
Ady Endre
-
Van benned valami kislányos tisztaság, mégis egy érett, gyönyörû nő vagy. A tested akár egy istennőé, a csókod egy csábító asszonyé, a kiszámíthatatlanságod meg egy rossz gyereké, akitől idegbajt kapok.
A. O. Esther
-
Az élmény valódi volt. Belőle sugárzott, és megváltoztatta, melléje vont egy másik embert. Magánya átszakadt, szeretett megint, (...) tudott újra mosolyogni, újra nevetni!
Hermann Hesse
-
Az emberi lélek olyan, mint egy tündér: gyémánttá változtatja a szalmaszálat is.
Honoré de Balzac
-
Nekem egy szirén legyen nőies. Tőlem nyugodtan vezethet traktort, lehet aikido-bajnok, mord zsaru, patkolókovács vagy tûznyelő, akár még apáca is. Nem ezen múlik. Csak ne sötét gyûlölettel legyen tele az ő szíve.
Vavyan Fable
-
Egyszerûen mindent szeretett rajta. Elsősorban egyéniségének azt az oldalát, amelyet előző nap ismert meg. A szenvedélyességét. A gyöngédségét és a sebezhetőségét. Ahogy élvezte az érintéseket, és ahogy viszonozta őket.
-
Önkéntelenül a lány keze után nyúlt, mert meg akarta érinteni ezt a káprázatot, ezt az ujjai közt szétmálló boldogságot és varázst, amit a lány jelentett neki.