Téma
Apák napja idézetek
-
A valódi családi élet öröme csak abban a perczben nyílik meg, a melyben keblünkre ölelhetjük szerelmünk zálogát. Ez adja meg értékét az éleinek; mert fokozódik a lelki erő, a törekvés, a szorgalom, a melyet azon édes gondolat éleszt, - hogy van kiért fáradnunk, van kiért küzdenünk az életben. Az apai öröm kiengesztel bennünket mindennel.
-
Az élet bármikor meglephet, térdre kényszeríthet, és ha megteszi, emlékeztetem magamat. Emlékeztetem magamat, hogy én vagyok az apám és az apám apja, és én vagyok az anyám és az anyám anyja. És bár talán könnyû elmerülni a tragédiában, ami formál minket, és természetes, hogy azokra a pillanatokra összpontosítunk, amelyek térdre kényszerítenek minket, emlékeztetnünk kell magunkat, hogy ha felállunk, és egy kicsit tovább visszük a történetet, és tovább tudunk menni, ott lesz a szeretet.
-
Dühös vagy... megértelek! Az apád egy hős, és nem csak a világ előtt, azért, amit tett, hanem a te szemedben is. Soha nem léphetek a helyébe! Csak tudod... szeretem anyádat! Olyan, mint egy angyal, aki leszállt hozzám, hogy felébresszen annyi év után, és esküszöm, én nem tudnám megbántani. Vigyázni fogok rá! Én nem lehetek az apád, de anyád hőse leszek addig, ameddig elfogad engem.
-
Anyám, első a nők között, melegségem és kényelmem, biztonságom, büszkeségem, te vagy, akinek kedvét keresem. Te vagy, aki szeretném, ha dicsérne. Apám, első a férfiak között, tanárom és bírám, a férfi, aki én is leszek. Megöregedtetek. Mindig előttem jártok és mindig előttem lesztek, lejjebb az úton. Bocsássatok meg, hogy szükségem volt rá, hogy örökké erősek legyetek. Bocsássatok meg, hogy féltem, hogy boldogtalanok vagytok. Ahogy ti szenvedtek, úgy fogok én is szenvedni. Ahogy ti kibírjátok, úgy fogom én is kibírni. Fogjátok a kezem, és még egyszer menjünk végig a régi ösvényen, és azután engedjetek el!