Ballagás idézetek

Ilyen a felnőtté válás: néha elvisszük a balhét, vagy szenvedünk a jobb jegyért, és lehet, hogy távol állunk a tökéletestől, de ha mellettünk van a család, az élet egy percre sem unalmas.

Minden egyes alkalommal, ha hallom, hogy valaki visszasírja az iskolás éveit, teljesen megdöbbenek. Számomra az egyik legrosszabb periódusa volt az életemnek. Az általános iskola teljes időszaka alatt embertelen harcban álltam az akaratomhoz való hûség - és mindahhoz, amit magamban éreztem; a megvalósítás óhajához, még akkor is, ha úgy képzeltem, hogy nem helyes. Susanna Tamaro

Én igazán nagyon örültem, hogy ismét találkoztunk. Az életed azonban más vágányon halad, mint az enyém; nem érintkeznek, hanem merőben eltérnek egymástól. Agatha Christie

Nem könnyû a változások, fordulópontok, átrendeződések korszakában élni. Ilyen érzés kamasznak lenni. Mintha csak valaki átrendezte volna a szobádat a tudtod nélkül, anélkül, hogy megkérted volna rá. Hirtelen minden ismeretlen, teljesen más, te pedig ott állsz az új szobádat fürkészve, és arra gondolsz: mi ez a váratlan változás? Mi történt itt? Hol vannak a játékaim, az érzéseim, a biztonságom és az ismerős illatok? Hová lett mindez? Ez itt az enyém lenne? Linn Skaber

A távolság mindent megváltoztat, vagy még közelebb hoz, vagy végleg elválaszt. Robert Lawson

Félek, mégis indulok, mert a múltamtól nem búcsúzok. Egy éve nem láttalak, de minden nap kívántalak. Vár ránk sok szép emlék, mit veled újra átélnék. Csak tudnám, hogy neked is ennyit ér.

Még mindig úton vagyok, Anya, még mindig fogva tart az életnek az az átmeneti szakasza, ahol éppen hogy megérkezem valahonnan, amit egyszer s mindenkorra magam mögött hagytam; de közben már éppen próbálok eljutni egy új helyre is. Azt hiszem, azt próbáltam mondani ezzel, hogy lélekben még mindig nem találtam meg a helyem. (...) Rájöttem, hogy az otthon nem egy hely, hanem egy érzés. Cecelia Ahern

Messze, messze mentél, Hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz, Hogy egy hatalmas és bús szerelemnél Érezzem, hogy az életem egész! Juhász Gyula

Fura dolog a búcsúzás: elronthatja a napot, akár az egész életet.

Senki sem tudná megmondani, minek örül éppen. Rettentő hangzavarral él ez az elbúcsúzás, mintha mindenki egyszerre akarná elmondani, mit nem talált meg, és mit nem engedne el ebből az évből. Ami új, az valótlan, még nem fejlődött ki, csupán sárpöttyös lepedők csattognak az évkezdeti szélben. Hartay Csaba

Amíg főiskolás az ember, nincs két hasonló nap. Mindig érheti meglepetés, elmarad az óra, nem megy be rá, teremcsere, tanárhelyettesítés, vagy egy eltévedt, esetleg elkésett csoporttárs. A rengeteg szórakozás, esemény, új ismeretek, utazások, váratlan fordulatok, új ismerősök, ezek azok, amik miatt az ember szeretne örökre diák maradni. Zakály Viktória

Amikor megérkeztünk ide, azt gondoltuk, kudarcot vallottunk. Nem végeztük el küldetésünket a Végzeten. De most, ahogy a sok mosolygó arcot látom és ezt a csodaszép új iskolát, csak büszkeséget érzek és azt, hogy sikerrel jártunk. Mert miközben felfedeztük a küldetésünk, az mindig is maga az út volt.

Ha végre indulnál, Ha végre jönnél felém, Szeretném újból az életem, Mint eső a napfényben, Ború a jókedvben - úgy Tûnne el tőlem a félelem. Ismerős Arcok

Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad Belőlem néhány pillanat. Republic

Tudom, hogy ő más, de ez most más. Meglökött, beleestem. Van összefüggés. Végállomás, beszállás. Szaniszló Judit

Az öröm másképp érkezett, mint ahogy vártam, más íze volt, más értelme, mint ahogy képzeltem. Márai Sándor

Ballag már a vén diák tovább, tovább, Isten veletek, cimborák, tovább, tovább. Ez út hazámból elvezet, pajtások, nyújtsatok kezet! Tovább, tovább, tovább, Fel búcsúcsókra, cimborák!

Fáradtan ballagok, árnyam sötét, s hátam mögött megáll az Ifjúság, áll tétován, lehajtva szép fejét, és többé már nem jön velem tovább. Hermann Hesse

Ifjuságom - minden, minden oda van, Körülnézek egy vigaszért - hasztalan! A mik engem az élethez kötöttek: Mind széttépve szálai az örömnek. Tóth Kálmán

A megszokott, természetes környezetből kiszakadni egy kicsit olyan élmény, mint amiről a sztratoszférát megjárt ûrhajósoktól hallunk: visszatérve másként látják az őket körülvevő természetet és embereket, az élet apró-cseprő dolgait, mint annak előtte. Lenyûgöző érzés ez, melynek azonban egy adag búskomor nosztalgia ad némi keserû utóízt.