Téma
Belső béke idézetek
-
Azt megtanultam a közel-keleti utazásaim során, hogy jobb, ha külföldiként semmit sem értünk bizonyos helyzetekben. Az embernek mindenképpen meg kell őriznie a nyugalmát. Akármekkora is odabent a pánik, kifelé nem szabad mutatni, mert erre várnak. Minden kérdés, minden fenyegetés vagy sértés egy teszt, hogy mikor veszítjük el az önuralmunkat, mikor válunk gyanússá.
-
Milyen hatással vannak a hírek a te szorongásodra? Nem lenne jobb kevésbé értesültnek lenni, mint aggodalmasnak, nyugtalannak és szuperinformáltnak? Miért fontosabb, hogy tudomásunk legyen mindenről, ami a világban zajlik (és nincs rá semmilyen hatásunk), mint békében élni a saját kis világunkban? Kapcsold ki a rossz dolgokat sugárzó híreket, és keresd a jót a környezetedben! Annyi értékes dolgot találhatsz közvetlenül az ajtód előtt! Vedd észre őket, és vidd hírét! Julian Brass
-
Miből keletkeznek a feltételekhez kötött tapasztalatok? Az ok-okozat (...) törvényszerûségéből. Minden eseményt a tudatban tárolt benyomások idéznek elő. A mogorva emberek a hozzájuk hasonló nehéz esetekkel kerülnek összeütközésbe, míg az örömteli emberek könnyedén lelnek kellemes társakra. Mindenki azt vonzza, amit maga is kisugároz a világba. A mennyországot és a poklot füleink vagy bordáink között tapasztaljuk - vagy ott, ahol elképzelésünk szerint a tudatunk lakozik. Ole Nydahl
-
Most már többé-kevésbé helyrezökkentem; ha kell, össze tudom szedni magam, s néha négy-öt óra hosszat is egészen úgy viselkedem, mint más; de minden semmiség visszavet előbbi állapotomba: egy emlék, hely vagy szó, egy kis töprengés, s főképp a maga levelei, sőt az enyémek is, amikor írom őket, valaki, aki magáról beszél: megannyi szirt, melyen szétzúzódik az önuralmam, és ilyen szirt bőven akad. Marie de Rabutin-Chantal
-
Meghozott döntéseink még azelőtt eldőlnek, hogy tudatunk látóterébe kerülnének, és a hangok a fejünkben valójában visszhangok, melyek arról beszélnek, amit agyunk már eldöntött, így úgy érezhetjük, hogy mi jutottunk döntésre. (...) Ebben az értelemben a döntéshozatalunk ugyanolyan akaratlan folyamat, mint a szívverésünk, vagy a lélegzésünk.