Téma
Belső béke idézetek
-
Mikor minden más darabokra hullik, hajlamosak vagyunk arra koncentrálni minden erőnket, amit kézben tudunk tartani, az egyetlen helyre, ahol az ember még mindig tudja, mi a dolga. Minden más túlságosan fáj. Tehát elmegyünk dolgozni, elássuk magunkat, mint a hegymászók a hóba, mikor jön a vihar. Fredrik Backman
-
Először tompa dübörgés, azután dobolásra emlékeztető, monoton zaj, ami egyre hangosabb lett, mintha valamilyen óriási teremtmény jönne lassan egy sötét és ismeretlen erdőn keresztül, és közben hatalmas dobot verne. Ezután felhangzott egy másik dob hangja, mintha egy másik óriás jönne néhány méterrel utána, és mindegyik a saját dobjára figyel, ügyet sem vetve a másik ütemére. Mind erősebb lett a hang, míg végül nemcsak a hallásomat, hanem - úgy rémlett - minden érzékemet eltöltötte, ajkamon és ujjaimon, halántékomban és ereimben dobog. (...) Visszatartottam magam, mert rájöttem, hogy a dob az én szívem volt, a másik meg az övé. Anne Rice
-
Mindaz, ami vagyok, ami lehetek, mindaz, ami valóban boldoggá fog tenni, csak a belső énünkből indulhat el. Belülről kell elindulnunk kifelé, és nem fordítva, különben olyan vágyakat teremtünk, amelyeknek se vége, se hossza, és úgy járunk, mint a mese hősei. Levágva az Arany Bárányt őrző hétfejû szörnyeteg egyik fejét, azonnal kinő egy másik helyette. A szörnyeteg nem hal meg addig, amíg szíven nem találják.
-
Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes. Márai Sándor
-
Az igazság az, hogy a legnagyszerûbb pillanatok nagy valószínûséggel akkor bukkannak fel, amikor a legkétségbeesettebbek és legboldogtalanabbak vagyunk, és a legnagyobb hiányt szenvedjük el. Csak a hiány ezen pillanataiban vagyunk képesek kilépni saját magunk mocsarából, és más utakat vagy jobb válaszokat keresni.