Téma
Bölcsesség kora idézetek
-
A ma embere vagy tudattalanul, vagy kényszerből hoz áldozatokat, ha a sors - vagy nevezzük bárhogyan ezt az instanciát - bekopog hozzá. Ha úgy teszünk, mintha nem hallanánk a kopogtatását, még erősebben kopog, és ha még ennek ellenére is közönyösek maradunk, ránk töri az ajtót. Az élet olyan, mint egy iskola: arra is lehetőségünk van, hogy önként tanuljunk és arra is, hogy rákényszerítsenek bennünket. Bár az előbbi jóval könnyebb és több sikerrel is kecsegtet, a többség sajnos az utóbbit választja. Aki a törvények segítségével megtanul megfelelni a sorsnak és kihívásainak is, és az őselvek ismeretében megfejti az előtte álló feladatokat, azt a sors nem fogja sorscsapásokkal tanulásra kényszeríteni. Bár az utóbbi esetet sokan büntetésként értelmezik, egyszerûen csak az áll mögötte, hogy ellenálltunk az előttünk álló feladatoknak.
-
Ez az egyetlen élet, ami számunkra adatott, tele van olyan kihívásokkal, amelyek fölött nincs hatalmunk. Meg tudod állítani például a szívverésed? A szíved saját ritmusa szerint dobog, és ez ellen semmit nem tehetsz. Lám, maguk az életfunkciók is túl vannak hatáskörünkön, nincs rájuk befolyásunk. (...) Ha felismerjük, hogy életerőnk forrása fölött nem rendelkezünk, könnyû megérteni, hány egyéb dologgal van ez hasonlóképp. Hát nem felszabadító a felismerés, hogy nincs értelme gyötörni magunkat? Shunmyo Masuno