Téma
Bölcsesség idézetek
-
Akkor tanulunk igazán, amikor az élet rákényszerít. Válságok idején, az élet fordulópontjain, születések és halálesetek alkalmával értjük meg létünk legmélyebb igazságát: kizárólag kapcsolatokat érdemes gyûjtenünk. Barátokat, akikkel közösen gondolkodhatunk, akikkel együtt örülhetünk a pillanatnak és akikkel összefogva talán megmenthetjük a világot.
-
Az intelligenciát könnyû mérni, és valószínûleg a dolgok többségét ezért ítéljük meg az IQ alapján. Az intelligenciahányados, mint egy érdemjegy az iskolában, nyilvánvaló és könnyen felfogható. Azonban sokkal nehezebb mérni azt, ami igazán számít, ami sokkal fontosabb; a megértést, az empátiát, az erkölcsöt. 130-as IQ, de megértésből mondjuk csak 12-es. Mi haszna az intelligenciának, ha nem társul hozzá belátóképesség? Jón Kalman Stefánsson
-
Lenyûgöz az a profizmus, amikor valaki pontosan, kiszámíthatóan, minden esetlegességet kizárva tud játszani. Az ösztönösség viszont szerintem nem zárja ki az intellektualizáltságot - például én szeretek minden érzelmet alaposan megvizsgálni, körbejárni, amit meg kell jelenítenem. Elemzem a helyzeteket, hogy jobban megértsem. És amikor agyból megértettem, onnantól kezdve átélni is könnyebben, mélyebben tudom. Nem gyakorlom a tükör előtt, hogyan fogok kinézni, ha elsírom magam, hanem belerakom a fejembe azt a pszichológiai folyamatot, ami az adott helyzetben lejátszódik. Ezt kell megfelelően elmélyíteni, és akkor át is lehet élni "igaziból" is.
-
Az elemzőt ne tartsa vissza, hogy nem tudja, mit hoz a jövő; nem is tudhatja. Csak a sarlatán vágja rá azonnal a választ, ezzel tanúsítva tudatlanságát. A szaktudás abban nyilvánul meg, hogy az elemző tanulmányozta a múltat és a jelenhez elvezető folyamatokat, járatos a jelenségek és okaik mibenlétéről alkotott elméletekben, és ezek alapján vannak elgondolásai a jövőkről. Jövőkről - többes számban. Mert a végén, ex post, valóban egyfajta módon történik meg a dolog, ám addig sokféle módon alakul. Bod Péter Ákos