Téma
Carpe diem idézetek
-
Mikor még éltem, azt hittem, ahogyan ti is, hogy az idő legalább annyira valóságos és kézzel fogható, mint én magam, vagy valószínûleg még inkább. Azt mondtam, "egy óra", mintha csak látnám, és "hétfő", mintha ott lenne valahol a térképen. Siettem percről percre, napról napra, évről évre, mintha valóban egyik helyről a másikra haladnék. Mint mindenki más, én is egy házban éltem, amely a másodpercek és a percek, a hétvégék és az újesztendők tégláiból állt, és sohasem hagytam el, míg meg nem haltam, mert nem volt más kijárat. Most már tudom, hogy nyugodtan ki-be sétálhattam volna a falakon. Peter Soyer Beagle
-
Megszállottan építem a múltamat. Igen, a múltamat építem, nem a jövőmet, mint azelőtt tettem. A múltat igyekszem megörökíteni, egy utolsó jelet szeretnék hagyni magamból, és mindabból, ami fontos volt nekem. Rendbe szeretném tenni gondolataimat, írásaimat, érzéseimet, mielőtt teljesen eltompulnának, kiégnének ebben a légüres térben. Ladik Katalin
-
Mi igazol ma egy életet? Csakis a siker! Csakis a pillanatnyi elismertség, a buksza pillanatnyi tömörsége. S ha elmúlik a siker, ha lesoványodik a buksza, akkor bárki is volt azelőtt, meghal az ember is kortársai, egykori barátai, üzletfelei emlékezetében. Már senki sem emlékszik rá. A valódi nagyság általában rejtve marad. Popper Péter
-
Volna, volna! Ha a nagyapámnak kereke lett volna, akkor villamos lenne! A múlt idejû emberekkel az a bajom, hogy soha nem érkeznek meg a jelenbe. A jövő idejû emberek (akik állandóan azt hajtogatják: mi lenne, ha, mi lesz, ha mégse), úgy élik túl a jelent, hogy már el is múlt, mire észrevennék. A jelen a legértékesebb, mert most van, de csakis most.
-
Nem vettem észre a pillanatokat. Azt mulasztottam el, ami éppen velem történt. Vagy körülöttem. Senki sem figyelmeztetett. Nem mert, vagy eszébe se jutott. Tettem a dolgom, és hagytam, hogy a dolgok maguk alá temessenek. Úgy építettem fel az életem, hogy körbevettem magam feladatokkal. Ha nem volt, kreáltam. Ha volt, kerestem még többet. Légrádi Gergely
-
Amint a Nap - midőn világra jöttél - Planéták közt ragyogva állt az égen: Szünetlenül kezdettől úgy fejlődtél A benned élő törvény értelmében. Magad ki nem kerülheted, így kell élned, Szibillák, jósok, mondották ezt régen; Nem zúzza azt idő, erő darabra, Amit a fejlődő élet vésett alakba. Johann Wolfgang von Goethe