Téma
Céltudatosság idézetek
-
Az élet egy befejezett, kész feladat, amelynek elviselésétől senki sem kíván idő előtt megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, mint az esztendő különböző évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek van tavasza, piros nyara, hosszadalmasan ásító ősze, megnyugtató tele. Élet, amely pontosan igazodik a kalendáriumhoz. Vannak fiatal napok, vannak öreg napok, jönnek és mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek, jó és rossz kedvek, ájtatosságok és káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki sem csodálkozik az életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz áhítatos napsugara és nem váratlan az ősznek mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik, hogy elmúlik a nyár. Okos ember megnyugszik a tél hótakarója alatt, az örökös némaságban, az emberhangtalan magányban. Krúdy Gyula
-
A modern futócipők kinézetéből kiindulva az a tanácsom, hogy egyszerûen hagyjuk figyelmen kívül a megjelenést (ugyanezt tanácsoltam korábban a lányoknak is, akiket randira hívtam). Ha bárki kinevetne miattuk, magyarázzuk el, hogy figyelembe kell venni más tulajdonságaikat is (ami a másik bevált tanácsom volt a randik előtt).
-
Egyes emberek, főleg nők szép arca egyszerre veszít a hatásából, rosszabb esetben meg is csúnyul, vagy csak jellegtelenné válik, ha az illető lehunyja a szemét, sőt egészen érdektelenné fakul az arca, ha a gazdája elalszik. (...) De a változás, amit az alvás idéz elő az arcon, sok mindent elárulhat. Azt is, hogy az arc csak azért érdekes elevenen, mert a gazdája mindig tudatosan vigyáz a vonásaira, ébren mindig résen áll, hogy a legelőnyösebb képet mutassa. Ezzel a vigyázattal könnyen együtt járhat, hogy az adott ember az egész lényét hamisan, kozmetikázva alakítja. Szilvási Lajos
-
Az állam (...) azért rossz gazda, mert az állami tulajdonú vállalatoknak, pénzintézeteknek, egyebeknek nem a gazdálkodás a dolga, hanem a központi gazdaságpolitika végrehajtása. Nyereségükkel nem azt teszik, amit akarnak - jórészt befizetik az államkasszába -, ám veszteségüket is az állam tünteti el. Forrásaikat - vagyis azt a pénzt, amiből élnek, felújítanak, bért fizetnek, miegymás - ugyancsak az államtól kapják. Béralapjuk, felszerelésük, ingatlanjaik az állami tulajdon része. Ebből következik, hogy céljuk nem a minél kisebb ráfordítással elért optimális nyereség, hanem igazodás a központi irányvonalhoz. Ilyen értelemben az állami intézmény puszta eszköz az állam kezében. És akkor még semmiféle korrupcióról, nepotizmusról nem beszéltem.
-
A 18. században Mária Antónia francia királyné állítólag azt tanácsolta az éhező tömegeknek, hogy ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot. A mai szegények szóról szóra követik ezt a javaslatot. Miközben Beverly Hills gazdag lakosai párolt tofut esznek fejes salátával és quinoával, a nyomornegyedek és gettók szegényei keksszel, chipsszel, hamburgerrel és pizzával tömik magukat. Yuval Noah Harari