Csillagok idézetek

Amikor felnézek az éjszakai égboltra, eszembe jut, hogy semmi más nem vagyok, csak régóta halott csillagok hamvai. Az ember atomok összessége, amelyek meghatározott rend szerint egy rövid időre összeállnak, majd újra széthullanak. Megnyugvást találok a jelentéktelenségemben.

Az ég lehullhat, A föld megmozdulhat, Kiéghetnek a csillagok, Vagy változhatnak évszakok, Elmúlhat egy év, És tönkremehet minden, ami szép, De az én szeretetem megmarad örökké!

Apró gyermek - egykor remény, álom voltál, most valóság vagy. Veled minden más lesz ezután. Oly` kicsi vagy, mint egy távoli csillag. Vágy, hogy megérintsem a világegyetem szélét. Szeretet, amely örökre elrabolja szívünket.

Mint a hullócsillagot, a délibábot, a lángot, A bûvészmutatványt, a harmatcseppet, a buborékot, Mint az álmot, a villámot vagy a felhőt - Tekints mindent így. Buddha

Nélkülünk a világ ugyan létezne, de meg lenne fosztva minden szépségétől és nagyszerûségétől. A mondás, hogy a csillagok akkor is olyan gyönyörûek lennének, ha mi nem bámulnánk őket, épp az egész gondolat lényegét nélkülözi: azt, hogy ha mi nem néznénk őket, akkor senki nem látná a csillagokat. Nem lennének többek annál, amik. Pusztán tárgyak lennének megfosztva a képzeletünk által rájuk ruházott jelentésüktől.

Kicsiny sajkáink ismeretlen óceán habjait szelik - s ez bizony megrémít minket. Ám szédítő csoda részesei vagyunk. A tenger varázslatokkal teli, az égbolton csillagok úsznak. S eleven életünk közöttünk zajlik.

Éjszakán, éjszakán iker csillag néz le rám; álmom őrzik hû szemek, álmom őrzi jó anyám.

Éjszaka minden szebb. Éjszaka a világ csak félig látszik, a többit meg hozzáképzelheted.

Téged látlak az egeknek Magas, tiszta kékjében; Téged látlak a vizeknek Folydogáló tükrében, Nappal a nap aranyának Ragyogó láng-fényében; Éjjel a hold világának Reszkető ezüstjében. Minden időperczenetben, Mindennémû szegeletben Üldözőm vagy szünetlen - Hagy békét, óh kegyetlen! Kisfaludy Sándor

A Napot adom neked, a csillagokat, hogy játssz velük. Egy pillanatra neked adom az örökkévalóságot, a hegyek erejét, csak tapsolj. George Bernard Shaw

A csillagok szépek ugyan, de a köztük levő ûr végtelen, és ígéretektől fekete. Mark Lawrence

Tente, baba, tente! Itt van már az este; Köszöngetnek szépen Csillagok az égen.

Õ az égboltom Napja. Édessége, nőisége mindhalálig kell nekem. Övé az életem. Vavyan Fable

Épp együtt állnak a csillagok, És az ég is felhőtlen. Azt hittem, gyerek maradok, De már félig felnőttem. Ideje élni, félni úgyis késő volna már.

Soha nem volt még ilyen áldott éj, nem gyúlt ki soha ily fény, Ma a legszebb tûz, a legszebb nap ragyog a magas ég ívén. A mennyország elküldte, ím, az Isten egy Fiát, A béke angyala énekel, vele dalolunk glóriát.

Van a napkelte... a lenyûgöző. A talányos. Hiszen mindig más. Leírhatatlan, ahogy naponta más és más, pillanatról pillanatra más és más, milliónyi szépséget ad, leírhatatlan színeinek gazdagsága az élénk vöröstől a titokzatos halvány rózsaszínig. Talányosan mutatja meg magát neked, és talán magában hordozza napodat. Mindig elvarázsol, mindig rabul ejt. Megunhatatlan. De van, amikor nem így kel a Nap. Nem színekbe burkolózva, nem talányosan játszva, nem tündökölve. Hanem talán kócosan, álmos szemekkel, gyûrött arcocskával, nyûgösen. Nem ragyogva, nem pompázva. Mégis, mégis ez a legszebb napkelte, minden napfelkelte közt a legcsodálatosabb. Aki talán minden reggel ilyen, kócos, álmos, gyûrött, nyûgös... mégis, megunhatatlan. Mert a legszebb napkelte. Õ. A Kedves... Létezik ilyen napkelte. Csitáry-Hock Tamás

Aki azt mondja, hisz a jelekben, általában arra gondol, hogy a szimbólumokban hisz. A szimbólum látható dolog, de valami láthatatlant jelenít meg. Absztrakt értelemben használjuk. A galamb például madár, de egyben a béke szimbóluma. A kézfogás pedig nem csupán egy mozdulat, hanem a jóindulat jele is. A szimbólumok képzettársítás útján jelenítenek meg valamit, és sokszor rejtvényt adnak fel: ki kell találnunk, mi az a bizonyos láthatatlan dolog, mert nem mindig egyértelmû. Cecelia Ahern

Olyan boldog vagyok, ha néha azt hiszem, szemedből szerelem ragyog rám. Máskor meg úgy elfog a félelem, mint temetőben éji órán. Nézel, s nem látsz; vajon énnekem mit jelent, mit árul el hideg, merő tekinteted sûrû szempillád erdejében? Akár két égitest, ikercsillag az égen, amely nem sejti, hogy mily álmok követik, ragyog, vonz... de nem melegít. Jakov Petrovics Polonszkij

Oh te legszebb álom! te legszebb valóság! Te legédesb bánat, - te fájó boldogság! Te feltalált pokol, - te elveszett éden! Te fenmaradt sugár az elborult égen: Imádva borul le te előtted lelkem: Te legszentebb emlék - oh első szerelmem! Soha nem feledlek! Kisfaludy Atala

A Hold egy darabka csoda, amely minden éjszaka feljön a nehéz időkben is, hogy ne felejtsük, minden napnak megvan a maga szépsége.