Téma
Egzisztencializmus idézetek
-
A reformáció óta és a reformációval magával valami sekélyes prakticizmus, profán haszonelv, unalmas dologiság, valami sivárság, józanság, célszerûség lopózik minden emberi tevékenységbe. (...) A létezésből eltûnik minden gyermeki elem; az élet logikus lesz, rendezett, igazságos és derekas, egyetlen szóval: elviselhetetlen. Egon Friedell
-
A nihilizmus normális állapot. Lehet az erő jele: a szellem ereje, annyira fokozódhat, hogy számára az eddigi célok aránytalanul csekélyek. Másrészt a nem elégséges erő jele szintén lehet, mely erő elégtelen ahhoz, hogy produktív módon tûzzön ismét maga elé valamely célt, miértet, hitet. Friedrich Nietzsche
-
Véleményeink csak létezésünk kiegészítései. Lássam, hogyan gondolkodol, megmondom, mid hiányzik! A nagyon üres emberek sokat tartanak magukról, a jelesek bizalmatlanok, a megrögzött bûnös pimasz, a jó aggályos. Így jön egyensúlyba minden; ki-ki egész akar lenni, vagy legalább annak látszani önmaga előtt. Johann Wolfgang von Goethe
-
A (...) materialista fölfogásban a személyes kapcsolatok nagyon elszegényednek. Elsősorban a nő, a gyermek, a beteg vagy szenvedő és az öreg ember látja ennek kárát. A személyi méltóság - azaz a tisztelet, az ingyenesség és a szolgálat - helyébe a hatékonyság, a szerepvállalás és a hasznosság lép: a másikat nem a léte miatt értékelik, hanem amiatt, amit "birtokol, csinál és létrehoz". S ez nem más, mint az erősebb felsőbbsége a gyöngébb fölött. II. János Pál
-
Legyünk ateisták vagy akár bigottan vallásosak, az emberi kapcsolatokat megmételyezik a dogmatikus elvek, a készen kapott és belénk táplált hiedelmek. Ezek ellen minden gondolkodó, épeszû ember joggal lázad, joggal érzi sarokba szorításnak. Hadd dönthesse el ki-ki maga, hogy mit fogad el és mit nem, mit érez igaznak és mit nem. Sergio Castellitto
-
Egy folyó nem emelkedik magasabbra a forrásnál. Teljesen irreális az a hit, hogy a világban olyan okozatok találhatók, mint például a személyiség, erkölcsösség, szabadság és intelligencia, amelyek ne lettek volna jelen a világot létrehozó okban. Egyszerûen tarthatatlan álláspontnak tûnik, hogy az anyag - az értelem, erkölcs és személyiség nélküli anyag - lenne a dolgok egyedüli, eredendő okozója!
-
A materialista a világ felszínén él, ezért csak felületesen szabad gondolkoznia. A mélyben vannak azok a kérdések, amelyeket nem szabad föltennie: honnan származik az anyag és mi lesz vele... Ezért kényszerül arra, hogy az anyag örökkévalóságában higgyen. A materialisták "vallása" az a hit, hogy nem hisznek. Ez az istenhittel ellentétben vak hit. Ha a materialista gondolna a Kezdetre és Végre, látni kellene, hogy Semmi nem képzelhető el, sem a Kezdet előtt, sem a Vég után, ezért jól kellene ismernie, hogy a materializmus sem anyagi, hanem szellemi valóság.
-
Az üres materializmus természetesen annak kijelentéséből áll, hogy minden anyagi. Beleérve a szociokulturális dolgokat, s ezzel el is van a dolog intézve. Rendben is lenne; amíg azonban nem kezdünk el töprengeni ezen dolgok anyagi létéről, amíg ok-okozat viszonyokat tételezünk fel közöttük anélkül, hogy akár elképzelni is megpróbálnánk, milyen anyagi folyamatok képesek ezeket a viszonyokat létrehozni, pusztán szavakban áldozunk a materializmusnak. Dan Sperber
-
Semmivel sem kisebb esztelenség a demokráciával és annak különféle formáival kapcsolatos vitáknak több fontosságot tulajdonítani, mint a középkor huzakodásainak a nominalizmus és a realizmus körül: minden korszak a maga jelentéktelen és egyhangú, ám látszatra egyedi abszolútumával mérgezi magát; az ember nem kerülheti el, hogy valamely hit, politikai rendszer, ideológia kortársa legyen, vagyis saját korában éljen. Emil M. Cioran