Első gyermek idézetek

Az anyaság érzése nem magyarázható, nem is lehet vitába szállni vele. Az anyát éppen az teszi fenségessé, hogy bizonyos fokig valami állati is van benne. Az anyai ösztön istenien állati. Az anya már nem asszony, hanem nőstény. Victor Hugo

Egyikünket sem kérdezték meg születése előtt, hogy hol szeretne a világra jönni, kitől szeretné tanulni az első lépéseit és életbölcsességeit, milyen sorrendben és sikerrel szeretne megbirkózni az élet nagy próbatételeivel. Hogy kik vagyunk valójában, és kinek gondoljuk magunkat, mégis ilyen sorsfordító apróságokon múlik.

Figyeltem, ahogy gesztikulál, mintha egy felnőttet utánozna. És akkor egyszer csak rám tört az az érzés. Váratlanul, minden figyelmeztetés nélkül. Minden szülővel megesik néha. Nézed a gyerekedet egy teljesen hétköznapi pillanatban, nem egy iskolai előadáson vagy egy sportversenyen, és egyszer csak rádöbbensz, hogy ő jelenti az egész életet számodra, és egyszerre vagy meghatott és rémült, szeretnéd megállítani az időt. Harlan Coben

Néha lelki tennivalók állják útját a baba érkezésének, s csak miután elrendeződnek a dolgok, nyílik meg az út a baba befogadásához.

Az újszülött legtöbb vonatkozásban gyönge testileg, de egyvalamiben hihetetlen erőről tesz tanúbizonyságot. Születése napjától kiváltható nála az ujjak erős fogóreflexe. Olyan izmos a marka, hogy képes a szülői mutatóujjon függeszkedni a levegőben. Fantasztikus tornamutatvány egy ilyen védtelen, magatehetetlen kis jószágtól. Desmond Morris

Mi az első, amit egy gyerek kér, amikor megtanul beszélni? Mesélj! Ezt mondja, mert a mesékből tanuljuk meg, hogy kik vagyunk, és honnan jövünk. A mesék mindenre megtanítanak. És mit tesz az egyház? A legszebb mesét meséli mindegyik közül. Jeffrey Eugenides

Sok ember azért vadássza a hírnevet, hogy megszerezze az azzal járó dolgokat, amikkel addig nem rendelkezett. Szó szerint bámulnak téged, meg akarnak érinteni, a közeledbe vágynak, a rögeszméjükké válsz. Mi ez, ha nem pontosan ugyanaz, mint amit ideális esetben az anyánktól vagy a gondviselőnktől kapunk gyermekkorunkban? Szóval erről szól az egész. Alanis Morissette

A gyermekszülés éppen olyan alkotás, mint az írás vagy bármely más mûvészet.

A szülőség a tömegek ópiuma. Chuck Palahniuk

A szülésben az ember elveszíti saját magát. (...) Hogy hogyan építed újra magadat, miközben van már egy gyereked, az egy kemény út. Kovács Patrícia

A felnőtté válás egyik fő feladata, hogy megtanuljuk elfelejteni a belénk táplált elképzeléseket arról, ki érdemel elismerést és ki érdemel szeretetet.

Egy csecsemő csak mosolyog: nem mérlegeli, ki méltó a mosolyára és ki nem. Mi is újratanulhatnánk mosolyogni, még mielőtt bármit megítélnénk. Stephanie Dowrick

A szüléshez mindannyiunknak személyes köze van a saját születésünk által. Tudatos emlékünk nincs ugyan róla, mint ahogy a csecsemőkorunkról is alig, de a testünkben hordozzuk a nyomait, hat az életünkre, átsugárzik a szüleinkhez és a gyermekeinkhez való viszonyunkra, és ezen keresztül a család, sőt az egész társadalom érintett. Az, ahogy a nőkkel, a babákkal és a gyerekekkel bánunk, befolyásolja a jövőt, a történelmet; a kellő tisztelet, empátia és gyöngédség hiánya tragédiákhoz vezethet személyes és országos szinten egyaránt. Szabó T. Anna

Az ember igyekszik minden szempontból jó szülővé válni, de sosem tudja pontosan, hogy kellene. Pedig nem nehéz feladat. Csak épp lehetetlen. Fredrik Backman

A szülőség egyik legelképesztőbb része, hogy sosem lehet belekényelmesedni, mert a gyereked helyét mindig átveszi egy számodra ismeretlen, új verzió. Julie Buxbaum

Az ember az első prímszám, ő az Egy; a történelmi irka mocskos lapjain magával osztja-szorozza magát s marad Egy - és kerek egész: félig csoda, félig szörnyszülött. Orbán Ottó

Ha gyereked van, az olyan, mintha beülnél a távlatjárgányba. A dolgok, amelyek addig fontosak voltak, amiknek jelentőségük volt, szerényen térdre ereszkednek és bocsánatkérőn kicsoszognak az ajtón, elismerve az újonnan érkezettek csodás felsőbbrendûségét.

A gyerekek született panteisták,világlátásukat még nem terelte valamilyen szokványos mederbe a kultúra vagy a nyelv. Az ő szemükben még isteninek tûnik az egész titkokkal és erővel teli világ. (...) Ahogy elsajátítjuk a nyelvet, elkezdjük rögzített osztályokba sorolni az érzéki észleléseinket. Meglátunk egy fát és azt mondjuk: "fa", és úgy gondoljuk, ezzel végeztünk is. Azt hisszük, most már töviről hegyire mindent tudunk róla, és egy futó pillantást vetve rá már odébb is állunk. Közben azonban elmulasztjuk észrevenni a páratlanságát, jelenléte súlyát, léte egyedi természetét. Hályogot vonunk a szemünk elé, a szavak és az előfeltételezések ködét. Csak a szokatlan, a megrázó hatol át ezen a ködön és zökkent ki minket tespedtségünkből.

Mind egyedinek születtünk, a tapasztalataink által változunk és formálódunk. Mindannyiunkból lesz végül valaki.

Varázslatos dolog nőnek lenni. Olyan kaland, amihez bátorság szükséges, olyan viadal, amit soha nem lehet megunni. Ha nőnek születsz, sok nagy feladat vár rád. Először is harcolnod kell azért, hogy megtudják: ha Isten létezne, ősz öregasszony vagy szép lány is lehetne. Azután harcolnod kell, hogy megértesd az emberekkel: a bûn nem azon a napon született, amikor Éva leszakította azt az almát. Azon a napon egy csodálatos erény született, amit úgy neveznek: engedetlenség. Végül azért kell harcolnod, hogy bebizonyítsd: formás, kerek testedben értelem lakozik, és meghallgatásért kiált. Oriana Fallaci