Téma
Emberi lét idézetek
-
Az anya kilenc hónapig hordta ki gyerekét, szoptatni fogja, ápolni fogja, ha beteg lesz, nevelni, tanítani, ezernyi gondban lesz érte, - ilyen nehezen jön létre az ember! És hogy pusztul el? Egyetlen golyó elég neki, egy kis golyó is, vagy egy rossz tûszúrás, egy légycsípés, egy torokgyulladás, - mert bár az ember végtelenül sok kínt és bánatot elbír, sokszor azonban narancshéjon elcsúszik az egész élete. Füst Milán
-
Miért kell visszatolnunk a bevásárlókocsit a gyûjtőszigetre? Mert ezzel segítünk másoknak, márpedig kizárólag más embereken keresztül lehetünk mi is emberek. Mindennapi életünkben, amikor annyi probléma, bosszúság és kérdés kavarog bennünk, könnyû (és csábító) megoldás, ha az ember beletemetkezik saját elméjébe, és csak olyan dolgokat tesz, amivel megkönnyíti saját életét, és enyhíti az általa megtapasztalt fájdalmat. De lássuk be, ez nincs rendben. Nem egyedül élünk ezen a bolygón. Csak egy porszem vagyunk a nagy egészben. Michael Schur
-
Ha egy képben kellene bemutatnom, milyen a mélyszegénység és a benne élő gyerek életesélyének viszonya, akkor úgy mondanám, olyan, mintha egy nagyon mély gödör alján állna a halmozottan hátrányos helyzetû gyerek, és a rendszer belógat egy létrát, amin kikapaszkodhatna. De a létra fogai hiányosak, néhol nem is az ő méretéhez igazodnak, no meg libeg, nem stabil, néha még jól be is lengetik, felülről, növelve a lepotyogás veszélyét. A létra túl magasan kezdődik, a gyerek alig éri el, és nincs, aki bakot tartana neki. Sőt, ha sikerülne is elkapnia a lépcsőfokot, sok kéz kapaszkodik a lábába, húzza vissza a közeg, ami már jó régóta a gödör mélyén él.
-
Lehetséges-e két embernek úgy és annyira ismernie egymást, hogy tudjanak arról, mi rejtőzik, mi bújik meg a másiknál a titokzatos mélységekben, a sötétben létező én redőiben és bugyraiban? Nem lehetséges. És ebből nem is származna baj, összeütközés, ha... Ha nem alakulnak úgy a körülmények, hogy ez a rejtőző én kénytelen megmutatkozni.
-
Annyit a magam buta fejivel is tudok, hogy az emberi élet rendje olyasmi, mint teszem azt a halak élete a patakban. A nagy fölfalja a kicsit, amikor teheti, s a kicsi, ha okos, elbúvik előle a gaz közé. Na már most, ha én nadragulya magját szórom a patakba, attól mind megkerül, előbb a nagy, de azután a kicsi is, és hamarosan mind a hasukkal fölfelé úsznak a víz tetején. Hát ezt csinálják ma a világgal is. Bolondság magját vetik beléje, hogy így tegyék egyformává a nagyot a kicsivel. S meglássa, addig kísérleteznek, amíg mi valamennyien a hasunkkal felfele leszünk, akár a döglött hal. Wass Albert
-
Élek, és tudom ám, hogy élek! Mer’ kell azt tudni, kérem! Milyen lenne már az, hogy élek, ám nem tudom? Nóóórmális? Hogy él valaki, de nem tud róla? Az nagyon sivár! Hever, mint egy kődarab. És még erről se tud? Sőt még arról se tud, hogy nem tud róla? Há’ milyen élet az ilyen? Semmilyen! Ha már él a ember, azért tudjon róla! Laár András
-
Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet módját és nem élsz vele. Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele. Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele. Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg. A világot pokolra hajítaná. "Mihelyt nem kell: mindenem a tied" - ez az élet vásárcsarnokának felirata. Weöres Sándor