Laár András

Nem vagyunk egészségesek És nem is leszünk soha Amíg a lakhelyünk nem lesz puha moha.

A pénz nem él, de mi emberek úgy teszünk, mintha élne. Mintha egy biológiai lény lenne, amely növekszik, fejlődési ütemet diktál, parancsol. És mi, az emberek, miközben ezt a látszatlényt szolgáljuk, követjük parancsait és áldozunk is neki. Feláldozzuk az időt, az emberséget, a kapcsolatokat, a belátást, az együttérzést és a szeretetet, de úgy, hogy közben kizsigereljük Földanyát, aki tényleg él, és akiből valóban minden földi élet származik, mert Õ valóban a saját anyagát és életerejét adta oda használatra minden élőlénynek.

Ha magunkat akarjuk körülírni, azt mondjuk: "én az vagyok, aki így meg így gondolkozik, érez és akar, ez a foglalkozása, pozíciója, ennyi és ennyi idős, ilyen, vagy olyan a külseje, egészséges, vagy ilyen-olyan módon beteg." Ezek a dolgok azonban mind megváltoznak, elmúlnak, átadják a helyüket újabbaknak. Önazonosításunk pillérei állandó mozgásban vannak. Időpillanatokba vetett, valódiságot nélkülöző ismérvek. Nem adnak valódi támaszt az "én"-nek, és ezért az "én" mint képzet, nem állja ki a vizsgálat próbáját. Ha ugyanis az egymásnak legszélsőségesebben ellentmondó irányultságokra, érzelmi állapotokra, tulajdonságokra is rámondjuk, hogy "én", akkor hol van a különbség az "én" és a "nem én" között?

Egyik pillanattal sem lehet teljesen azonosulni, mert a jelen tetten érhetetlenül, de megállíthatatlanul tûnik át a múltba.

Végtelen számú dolog, jelenés, változás zajlik egy időben, és ezek közül a mi érzékelésünk választja ki az épp megtapasztaltat, és ez maga a világ.

Az, ami volt máskor, arra mondjuk: máskor. Ám egy ember más korban nem tudta, hogy az máskor van.

Ha ki tudjuk nevetni saját hülyeségünket, még nem lettünk teljesen hülyék.

Egyre jobban felmelegszik a Föld, mintha csak belázasodott volna, és mintha végre egyszer és mindenkorra le akarná prüszkölni magáról azt a sok és egyre csak sokasodó emberi bacilust, aki szúrja, csípi, kizsigereli, összeszemeteli, megmérgezi, berobbantja, savval leönti Õt.

Érdekes ez az előtte-utána élmény. Annak ellenére, hogy már egy ideje ismert ember vagyok, magamban belül még mindig ugyanúgy őrzöm a civil lényemet, aki szeret láthatatlanul jelen lenni az emberek között, csak úgy leülve, oldalról figyelni a dolgokat.

A tévés és filmszakmában mindennaposak azok a képi csalások és csúsztatások, melyek a felvétel kedvéért történnek. (...) Ezt a tendenciát egyébként már több évtizede figyelem. Hogy micsoda rafinált fogásokat alkalmaz a médiaszakma, micsoda trükkökkel igyekeznek azt a benyomást kelteni az emberekben, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy a médiaszakemberek láttatni akarják! A hétköznapi világban is mekkora szakadék tátong a látszat és a valóság között!

Az árukat nem használatra, hanem eladásra gyártják. Ezért szar minden. Csak addig tartson ki, amíg le nem jár a szavatossága, utána rögtön dobhatod is ki a kukába.

Ha valaki nagyon akar valamit, és abba teszi az energiáját, annak be kell jönnie.

Ha meg lehet élni csak növényi táplálékon - márpedig meg lehet -, akkor nem etikus dolog megenni az állatokat. Nincs szükség húsevésre, és egy állatot megölni ugyanúgy gyilkosság, mint az emberölés.

Nekem van jobb kezem és van bal kezem is. Nálam együttmûködnek, nem pedig letépni igyekeznek egymást. Ezt váram a politikai jobb- és baloldaltól is. Tessék, kérem, egymást megértve és segítve együttmûködni a közös jóért! De nem ezt látom... A politika nem alkalmas eszköz a kibillent egyensúly visszaállítására. Amíg a két oldal egymást kinyírni akarja, addig nem is lesz alkalmas erre.

Az akarata ellenére senkivel sem lehet jót tenni.

A "jó szándék" a legszörnyûbb tettekre is képes. A szeretet nevében a legrettenetesebb bûnöket is el lehet követni, ha az a bizonyos "jó szándék" butaságra, tájékozatlanságra és a valós igények figyelmen kívül hagyására épül.

Minden ismerősön és családtagon folyamatosan azt éreztem, hogy nem érzik jól magukat a saját bőrükben. Nem örülnek igazán az életüknek. Kedvetlenek. Szolidak, illemtudók, igyekeznek kulturáltnak látszani, fölényesek... de minek? Mitől olyan biztosak a dolgukban, ha közben szarul érzik magukat?

Nem kell annyit köszöngetni! Elég egyszer mondani, hogy "szia", amikor elköszönsz valakitől, és akkor már elköszöntél. Nem kell ezután még ott toporogni, és mondani valami más egyebet, és aztán megint mondani, hogy "na, akkor szia", aztán esetleg még megint valamit kitalálni, és harmadszor is sziázni. Mert ez felesleges hülyeség.

Isten nem "valaki más". Itt van, akárhová nézünk, minden az Õ létéről szól. Én magam is az Õ megnyilvánulása vagyok, akárcsak bárki és bármi a Létezésben. Azonos vagyok Vele, akár a tenger cseppje a tengerrel, de különbözöm is Tőle, pont úgy, ahogy egy csepp tenger különbözik magától a tengertől. Egyszerre azonos és különböző.

Voltaképpen mindenki Istent keresi, és minden út Õhozzá vezet. Ha ez igaz, akkor valójában semmi ellentét nem lehet a vallások között. Semmi lényegi ellentét.