Téma
Festészet idézetek
-
A festés tökéletes kikapcsolódás. Semmit sem ismerek, ami a test megterhelése nélkül ennél jobban lekösse a lelket. Mihelyt elkezdődik a kép készítése, a bármely aktuális aggodalomnak vagy a jövő fenyegetéseinek nincs helyük a lelki vásznon, mert árnyékká és sötétséggé válnak. A lelki fényben minden a feladatra koncentrálódik. Winston Churchill
-
Bármilyen elvont tárgyú legyen egynémely mûvészi alkotás és álljon bár ezek egynémelyike ellentétben a természetes iránnyal, - mégis kétségtelen és el nem vitatható, hogy a mûvészet ma is leginkább a természetből szerzi maradandó értékû, és örökbecsû alkotásai legtöbbjéhez a legértékesebb benyomásokat. Kaán Károly
-
A színpadon otthonosan mozgok több ezer ember előtt, attól viszont nagyon megijedek, hogyha egy teremben a képeimet nézegetik. A festés olyan szabadságot ad nekem, amit a zenétől nem kapok meg. Ha zenét hallgatsz, a hang mögött az embert is látod, vele van kapcsolatod. A festészetnél az alkotó másodlagos. Marilyn Manson
-
A mûvészet szerepe most is ugyanaz, mint száz évvel ezelőtt, vagy mint ezer évvel ezelőtt: segít elviselni a bajokat. Az ember természetéhez szinte biológiailag kötődik a költészet, a zene, a festészet és a szobrászat. A mûvészet a veszteségeket mindig úgy tudja megjeleníteni, hogy abból újabb értékek keletkezhessenek. A mi magyar sorsunkban még sok olyan veszteség van, ami a költészetben megfogalmazásra vár, hogy tömören csak annyit mondhatok: vannak még megnyerhető veszteségeink. Fazekas István
-
A rajz minden mûvészetek között elsőnek árulja el mûvelőjének karakterét. A fürgén szállongó, friss bukfencet vető, léhán odapazarolt, vagy éppen omlatag szenvelgéssel kanyarított vonalak éppúgy bizonyítják a tehetséget, mint ahogy elárulják a modorosságot vagy szolgai utánzást. (...) A vonal olyan, mint egy elszólás. Nem névjegy, amit előre megfogalmazott szöveggel, címmel és telefonszámmal, öntudattal nyújtunk át. A rajz hatalma a pillanaté, a meglepetésé, a felismerésé.
-
A hangszeres zene az egyetlen olyan mûvészet, amelyben a forma és a tartalom megkülönböztethetetlenek egymástól. Soha nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, miről "szól" egy zenei kifejezés (...). Egy pikniket ábrázoló Manet-festmény a piknikről szól. A hangszeres zene szépsége, úgy tûnik, nem kívülről, hanem belülről fakad.
-
Az ember megszületik. Ilyenkor nagyon közel állunk a vászonhoz, és semmit nem értünk az egészből. Csak a rengeteg fényt és színt vesszük észre. Azonban ahogy idősebbek leszünk, egyre hátrébb lépünk, és kezdjük megpillantani a képet. A kis színpöttyök virágformát öltenek, emberekké olvadnak össze, kutyákká. Lesz rálátásunk. De amikor valaki örökké él... vagyis ha örökké élne, akkor folyamatosan távolodnia kellene a képtől, és a festmény hamarosan csak egy élénk színû négyszög lenne valahol messze a távolban. Még mindig emlékeznénk arra, hogyan nézett ki közelebbről, de valójában már nem látnánk. És addig kellene távolodnunk tőle, míg végül a színek is eltûnnének, és a kép már csak egyetlen fénypont lenne. Aztán ezt is magába nyelné a környező sötétség, mint amikor kihuny a csillag.
-
Rájöttem, hogy a családunk egy festővászon, amelyre a legszebb reményeinket festjük - tökéletlenül és hanyagul, hiszen mind amatőrök vagyunk az életben. De ha nem összpontosítunk túlzottam a hibáinkra, csodálatos kép tárul a szemünk elé. És megtanuljuk, hogy nem a kép szépsége érdemli ki a hálánkat - hanem az, hogy egyáltalán festhetünk. Richard Paul Evans
-
A szenvedélyek hatnak az izmokra; és nagyon gyakran látunk olyan embert, akinek az arcáról, ha hallgat is, legvilágosabban leolvashatjuk azokat a különböző érzéseket, amelyek izgatják, foglalkoztatják, mialatt szótalan. Az izmoknak ez a feszültsége, ha szokásossá válik, végre is észrevehető nyomokat hagy, következésképen állandó és könnyen felismerhető jelleget ad az arcnak. Jean Anthelme Brillat-Savarin