Venetianer Pál

A DNS olyan, mint egy komputerprogram. Ebből azonban még nem lehet számítógépet csinálni.

Mióta az ember növényt nemesít és állatot tenyészt, mindig beavatkozott a természetbe. A géntechnológia a beavatkozásnak radikálisabb módja, de hogy ez az ördögtől való lenne, ennek semmi alapja nincs.

Egy fiatal kutató számára minden szakmában rettenetesen determináló, hogy hol kezdi a pályáját. Egy tehetséges embert tönkretehet egy középszerû ember.

Jobb tévedni a túlzott óvatosság, mint a könnyelmûség irányában.

A közös őst, a dél-amerikai teozintét nem könnyû felismerni a ma termesztett kukoricafajtákban, még kevésbé a farkast a selyempincsiben, a dobermanban, a komondorban vagy a tacskóban. Ezek valamiben mindannyian felülmúlják ősüket. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy ha az emberi környezetből kivetve versenyre kényszerülnének ősükkel vagy vad rokonaikkal, körülbelül annyi esélyük volna, mintha Claudia Schiffer állna ki ökölvívó viadalra Evander Holyfielddel. Nincs példa arra, hogy nemesített, háziasított növény vagy állat természetes élőhelyen sikeresen helyt állt volna a vad rokonaival folytatott versenyben.

A földi élet a forró gejzírektől az Antarktisz jegéig, a Szaharától a trópusi esőerdőkig, az összes elképzelhető élőhelyen a legextrémebb körülményekhez tudott alkalmazkodni hárommilliárd éves története során. Nincs olyan élőlény, amelyik a maga módján ne a legjobban oldotta volna meg ezt az alkalmazkodást.

Amilyen tökéletes, a maga nemében felülmúlhatatlan minden igazán nagy mûvészeti alkotás, olyan tökéletes a maga nemében minden élőlény a földön.

Nincs olyan tudományos kutató, aki munkája során írásban vagy szóban, kimutatható, bizonyítható módon még ne tévedett volna, illetve ne állított volna olyat, amit a tudomány fejlődése később megcáfolt. Ebben semmi szégyellnivaló nincs, a tudomány fejlődésének ez a szabályszerû útja. Aki a tudományban csalhatatlannak tartja magát, az előbb-utóbb minden tekintélyét elveszti. A kívülállók - esküdtek, védőügyvédek, ügyészek - ezt nem így látják: ők hajlanak arra, hogy a tudománnyal a csalhatatlanságot társítsák gondolatban, és azonnal ráhúzzák a vizes lepedőt arra, aki valahol, valamiben már bizonyíthatóan tévedett.

Egy jelenség veszélyeinek felmérésénél feltétlenül számításba veendő a veszély említésének veszélyessége.

Bármiről legyen is szó, a lehetséges veszélyek elemzése (még akkor is, ha az elemzés eredménye az, hogy gyakorlatilag nincs veszély) egyértelmûen veszélyérzetet kelt a közvéleményben.

Ha egy konkrét eljárással kapcsolatban elhangzik egy kockázatra vonatkozó adat, akkor azt a közvélemény hajlamos önmagában értékelni és a veszély miatt elvetni az eljárást, holott a helyes ítélethez ezt a kockázatot az alternatív eljárások, vagy a nem-cselekvés kockázatához kellene mérni.

Bármely új technológiával, új eljárással, új felfedezés gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban felmerül olykor az az igény, hogy a kockázatot, a veszélyt nullára csökkentsék. Ez nem lehetséges és soha nem is volt az. Ezzel a logikával az elektromosság bármilyen alkalmazása betiltható volna, hiszen nem kerülhető el, hogy áramütéstől meghaljanak emberek. Ugyanígy természetesen be kellett volna tiltani az autót, a repülőgépet, de még a csónakázást is.

A tudomány nem alkalmas saját jövőjének megjóslására. A futurológia lehet hasznos és szükséges, becslései és jóslásai a technikai fejlődés, közgazdaság, szociológia, demográfia területén jogosak, de az emberi megismerés jövője nem látható be, nem mérhető fel.

Mindenképpen okosabb dolog, ha a kutató nem bocsátkozik jóslásokba tudománya jövőjéről, mert nagy valószínûséggel tévedni fog, ha pedig történetesen igazolja a jövő, akkor nem prófétának fogják tartani - joggal -, hanem olyan álmodozónak, aki véletlenül ráhibázott az igazságra.

40 éves kora felett a kutató már nem mestereitől tanul, hanem tanítványaitól.

Természettudományos szemléleten iskolázott embereknek nehezebb hazudni.