Téma
Fogyatékosság idézetek
-
Az elhízáson alapuló megkülönböztetés a társadalmilag elfogadott hátrányos megkülönböztetés utolsó formája. Mindenki tudja: nem különböztethetünk meg embereket etnikai hovatartozás, bőrszín, szexuális irányultság, életkor, nem, vallás, szellemi vagy fizikai fogyatékosság alapján, de valamiért társadalmi szempontból elfogadhatónak tûnik elítélni az elhízott embereket. Mariette Boon
-
Több szempontból azt gondolom, mi, autisták vagyunk a normálisak, a többiek viszont meglehetősen furák, különösen, ha a fenntarthatósági válság kerül szóba, ahol mindenki azt szajkózza, a klímaváltozás a létezésünket fenyegeti, mindannyiunk legfontosabb problémája - aztán ugyanúgy viselkednek, mint addig. Én ezt nem értem, mert ha a kibocsátás véget kell érjen, akkor véget kell vessünk neki. Számomra ez fekete vagy fehér. Ha a túlélésről van szó, nincsenek szürke területek. Vagy fennmaradunk, mint civilizáció, vagy nem. Változnunk kell. Greta Thunberg
-
Az lenne igazságos, ha egyenlő esélyt kapna mindenki, de a világ sajnos nem így mûködik. Már akkor sem vagyunk egyenlők, amikor kibújunk az édesanyánk hasából. Aki oxigénhiánnyal születik, már hátrányban van. De az is, akiről a születése pillanatában lemondanak a szülei... arról nem beszélve, hogy mindenkinek más a testalkata, és bizonyos dolgokat meg tud csinálni, bizonyos dolgokat pedig nem. Yvonne Dederick
-
A hosszú életet nagyon jónak tartják, de milyen sokan vannak, akik azzal töltik el hosszú életüket, hogy ülnek és panaszkodnak, tévét néznek, a mûtétjeiket mesélgetik, és századszor ismétlik, mit is mondott negyven évvel ezelőtt szegény jó Mariska néni! Sok Nagy Teljesítményû Ember halt meg fiatalon, de azért kihasználták rövid életük minden percét.
-
Amikor gyerekeknek beszélek, gyakran elmondom: - Néhányan szemüvegesek vagytok, ugye? Azért van szemüvegetek, mert nem láttok tökéletesen, igaz? Én tolószéket használok, mert nem tökéletes a lábam. Akkor nevetnek és azt mondják: - Tényleg, úgy van. - Bármikor megkérdezem az embereket, sajnálják-e a szemüvegeseket, a válasz: nem; de ha azt kérdem sajnálják-e a tolószékeseket, majdnem mindenki igent mond. - De hát épp most mondtátok, hogy a két eset szinte ugyanaz. Akkor miért sajnáljátok a tolószékeseket? Így válaszolnak: - Egy rossz szemû ember a szemüveg segítségével ugyanolyan jól lát, de egy tolószékes ember a tolószékével együtt sem képes egy csomó dologra. Ezért valóban sajnálnunk kell. Azt hiszem, fején találták a szöget. Ez nem jelent mást, mint hogy azokat a feltételeket, melyek miatt a fogyatékos embereket sajnálni kell, meg lehet változtatni - minél kevesebb sajnálatra méltó ember van, annál jobb.
-
Nagy ritkán előfordulnak kromoszomális rendellenességek. (...) Ezek rendkívül ritka esetek, s közöttük még a viszonylag leggyakoribb az XYY kromoszóma-kapcsolódás, tehát a szuper férfi. Vajon milyen ő? Nagyon magas, izmos, indulatvezérelt és teljesen hülye. Legtöbbször valóban értelmi fogyatékos vagy határeset. Nem érdemes szuper férfinek lenni! Popper Péter