Téma
Játék idézetek
-
Kicsi koromban soha nem értettem, mi a jó az óriáskerekekben. Lassúak és magasra mennek, ennyi. Egy kör után eluntam az egészet. Sokkal jobban érdekeltek az izgalmas dolgok, mint a hullámvasutak vagy az óriás vízi csúszdák. De most azt hiszem, most már talán értem: az óriáskerekek arra valók, hogy lassan, csak szép lassan átússzunk az égen azzal, akit szeretünk, és közben talán néha beszélgessünk.
-
A játék kezdetén mindenki kap egy életet, egy játékfigurát (testet) és egy maximális játékidőt (120 év). A játék során bármit megtehetünk, a következményeket azonban nekünk kell viselnünk - a játékban nem megengedett lépések miatt például levonnak a játékidőnkből. Ilyen lépés például a bosszankodás - ha ugyanis mérgelődünk, lerövidítjük az életünket.
-
Sakkjáték az életünk. Sakkot játszunk szüntelen. Mi és az Isten. Lépünk, azután csönd. Õ következik. Lép. Végre! Lépünk. Eltérít utunkról. Újra lépünk. Hallgat... Miért nem siet? (Mellette óra nem ketyeg.) Sakk! - mondja. Újra próbálkozunk. Nem adjuk föl. Már senki sincs körülöttünk. - Sakk! - hangzik hangtalan. - Nem! - csattan bensőnk. Futnánk, de nincs hová. A tábláról lelépni nem lehet. Nincs több lépés. Érezzük: matt. Ezt már nem mondja. Győzött. S ekkor felismerjük, hogy ő nem ellenség. Úgy győzött, hogy vesztesek ne legyünk. Társunk volt, míg "szemben" ült velünk. Ellenünk játszott értünk. Istennel sakkozom én is. Társnak tekint, szabadnak teremtett. Játszunk. Õ meg én. Figyelem... Szeme sem rebben, amikor feketére lépek. Bábuim közben egyre fogynak. Fogy az erőm, fogy az életem. Nem győzni akar. Szeretni! Játszom tovább. Míg ő az "ellenfelem", csak győzhetek. Lépek. Lép... Sakkjáték az életünk.
-
A gyerekek komputer-háziállatokkal játszanak, mert a gépben jobban bíznak, mint az emberekben. Fogyasztunk, gyûjtünk és pazarlunk. Amit megununk, azt eldobjuk, kihajítjuk az utcára. Kezdetben nem erről volt szó. Higgyék el, a terv nem így szólt. Azt hiszem, ideje néhány dolgon változtatni. Nem gondolják?