Téma
Játék idézetek
-
Ha egy két-három éves gyerek nem tûri el, hogy bárki hozzányúljon akár ahhoz a játékához is, amivel éppen nem játszik, ez nem azt jelzi előre, hogy irigy, gonosz, egoista, másokat letaposó kis szörnyeteg lesz majd belőle, hanem teljesen normálisan, az életkorának megfelelően - a most kialakuló énhatárok védelmének megfelelően - viselkedik. Vekerdy Tamás
-
Amikor kisfiú vagy, és katonázol - akár játék katonákkal, akár bandába tömörülve - , az még természetes. Nem lógsz ki a sorból, hisz a többi fiú is szeret katonásdit játszani. Ilyenkor kéne őket besorozni, nem tizenhat évesen, aztán tizennyolc évesen elvinni, amikor már nem akarnak katonának állni, mint az én időmben. Temesi Ferenc
-
Időnként ki kell ugranunk a kauzalitás börtönéből, mely szigorúan meghatározza mindennapi életünket. És a játék lehetővé teszi, anélkül, hogy túl sokat kockáztatnánk. A játék "mintha", és így azok a veszteségek, amelyeket itt szenvedünk el, nem maradandó hatásúak. És még a játékon belül is óvatosak vagyunk, és igyekszünk a kockázatot a minimálisra csökkenteni. Ritkán kockáztatjuk a jó szerencsénket azzal, hogy arany svájci óránkat dobáljuk fel a levegőbe, és próbáljuk elkapni. A túl magas kockázat elrontaná a játék örömét. Egy-egy cseresznyeszemnek lehet erre a célra éppen megfelelő a piaci értéke. Hankiss Elemér
-
A gyerek mindig azokra a részletekre figyel egy történetben, amelyeket a felnőttek lényegtelennek tartanak. Ha először úgy meséljük el, hogy a főhőst három emberke figyelmeztette, akik az út bal oldalán tûntek fel, legközelebb viszont csak egy emberke jön, az is az út jobb oldalán, akkor a gyerek bizony tiltakozni fog - és igaza is van. Azt hisszük, mindez nem számít, mert a legkevésbé sem éljük meg a történetet. Clive Staples Lewis
-
Mindennel vissza lehet élni. Az olvasáshoz való kedv helyes hajlam a gyermekekben, de ártalmassá válhat, ha álmodozásra neveli őket, s elrabolja tőlük a tanulás idejét. Legyen nekik meghatározott idejük az olvasásra, és az olvasás nemcsak a tanulásnak, hanem a játéknak és pajkoskodásnak az idejét se rövidítse meg. Visszarion Grigorjevics Belinszkij
-
Még annyira éretlen egy kisgyereknek az idegrendszere, hogy hiába várom el tőle, hogy szabályozza az érzéseit. Arra rá tudom szoktatni, hogy ne kérjen segítséget és ne mutassa meg az érzéseit, de az nem érzelemszabályozás, az az érzelmeknek az elfojtása, és annak nagyon-nagyon nagy ára van felnőtt korban.
-
A megélhetés még ma is - még átmeneti korunkban is, amikor már olyan kevés kényszerítő körülmény van - arra kényszerít majdnem minden európai férfit, hogy vállaljon föl egy bizonyos szerepet, ez az ő úgynevezett foglalkozása, némelyeknek megadatik a szabadság, amolyan látszatszabadság, hogy e szerepet ő maga választhatja, de a legtöbbjük a helyette választott szerepet kénytelen vállalni. Az eredmény meglehetősen különös: előrehaladottabb korban majdnem minden európai összetéveszti magát a szerepével, ők maguk lesznek saját "jó kis játékuk" áldozatai, ők maguk felejtik el, mennyi hangulat, véletlen és szeszély uralkodott rajtuk akkor, amikor "foglalkozásuk" eldőlt - és mennyi egyéb szerepet is játszhattak volna: de akkor már késő! Friedrich Nietzsche
-
A szülői mintát követik a gyerekek akkor is, amikor a kezdeti párkapcsolatokban érzékelik a másikban az emberi hiányosságokat, és meglepődnek, hogy ez mi. Mi ez a hiszti? Mi ez a rosszindulat? Hol van az én hercegem? Az Igazi? És nem tudják, sem tinédzserkorban, sem később, hogy amíg nem válok tudatossá, addig csak a saját hiányosságaimat kompenzálom a másikkal. Mi ketten vagyunk a zár és a kulcs, a zsák meg a foltja. És ez baj. Csernus Imre
-
Végtére is, mi lehet fontosabb a fiúknál? Õk jelzik, mennyire népszerû az ember, és mennyire szép. És mindenféle dologra fel lehet őket használni. Időnként izgalmasak is, de az általában nem tart soká. Van, akitől már az elején a hideg rázza az embert. A legtöbb fiú, olyan, mint a kiskutya. Nagyon cukik, de a maguk módján lecserélhetőek.