Téma
Jótékonyság idézetek
-
A krízishelyzetek gyakran még a legkeményebb személyiséget is meg tudták lágyítani - egy időre. A szomorúság, a döbbenet, a nagyfokú izgalom sebezhetővé tette az embert, aki ezért olyanokat mondott, amit rendes körülmények között nem tett volna, mivel a védőpajzsa leomlott. A szokatlan viselkedést nem lehetett vízválasztónak tekinteni. Nem egy száznyolcvan fokos pálfordulásnak volt a jele, ami után minden örökre megváltozott. J. R. Ward
-
Minden embernek van legalább egy oka arra, hogy eldobja az életét. És nem könnyû szembesülni a semmivel. De még nehezebb együtt élni a fájdalom démonával. Mindenkinek kötelessége a legjobbat kihozni abból, ami neki adatott, mert az élet értelme éppen az élet. Létezni, mindennek ellenére. Érezni, nézni, együttmûködni. Örülni. Nincs más esélyünk, nincs másik életünk.
-
Nem tudjuk értékelni a dolgokat - nem a hírük, hanem a természetük szerint kell döntenünk róluk. Nincs bennük semmi nagyszerû, hogy értelmünket magukhoz édesgessék, csak éppen megszoktuk, hogy bámuljuk őket. Hiszen nem azért dicsérik mindezt, mert kívánatos, hanem azért kívánják, mert feldicsérték, s miután egyesek tévedéséből mindenki tévedése lett, mindenki tévedéséből így lesz egyesek tévedése. Lucius Annaeus Seneca
-
Szükségünk van azokra a pillanatokra, amikor rádöbbenünk, valami nincs rendben velünk, valami hibádzik, nem vagyunk tökéletesek, nem vagyunk bûntelenek. A bûn pillanatai, a megbánás pillanatai, azok a pillanatok, amikor önbecsülésünk alábbhagy, amikor kínzóan elégedetlenek vagyunk magunkkal - mindez elengedhetetlen a fejlődésünkhöz.
-
Ha megbánjuk is, ezzel a tettünket még nem tettük meg nem történtté; és akkor sem, ha "megbocsátják" vagy "vezekeltünk" érte. Teológusnak kellene lennünk ahhoz, hogy higgyünk egy olyan hatalomban, amely semmissé teszi a bûnt: mi, immorálisak inkább arra hajlunk, hogy ne higgyünk a "bûnben". Friedrich Nietzsche