A krízishelyzetek gyakran még a legkeményebb személyiséget is meg tudták lágyítani - egy időre. A szomorúság, a döbbenet, a nagyfokú izgalom sebezhetővé tette az embert, aki ezért olyanokat mondott, amit rendes körülmények között nem tett volna, mivel a védőpajzsa leomlott. A szokatlan viselkedést nem lehetett vízválasztónak tekinteni. Nem egy száznyolcvan fokos pálfordulásnak volt a jele, ami után minden örökre megváltozott.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor valakivel a bajban össze lehet kapaszkodni, az olyan muníciót, az olyan aranytartalékot képez a jövőre nézve is, ami aztán nagyon sokat segít majd. Megérezzük azt, hogy itt most valami fontos történik, közelebb kerülünk egymáshoz, és ennek a jövőben is lesz egy hatása. Kicsit vízválasztó is tud lenni egy ilyen krízis: ha eddig is recsegett, ropogott, akkor most szétszakad, hogyha azért volt mire alapozni, akkor viszont az összetartás erősödik meg.
2. Mindenkinek előfordult az életében. Az enyémben is. A félelem pillanata. Nem fizikai, nem halálfélelem, hanem éppen az a pillanatnyi elmezavar, amely törést okoz a lélekben. A megingás pillanata. Vagy talán az önmegismerésé? De ezután azt mondja az ember; egyszer gyengének mutatkoztam előttetek, de többé soha. Jurij Trifonov
3. A bátor kiállás nem a győzelemre megy ki. Egy olyan világban, ahol a hiány és a szégyen dominál, a félelem az ember természetévé vált, a sebezhetőség felforgató dolognak hat. Kellemetlenül érinti az embereket. Néha egy kicsit veszélyes is. És vitathatatlan: azzal, hogy kimondjuk, amit gondolunk, hatalmas kockázatot vállalunk, azt, hogy esetleg megbánthatnak minket. De (...) semmi sem olyan kellemetlen, veszélyes, vagy bántó, mint az, ha az életemet egy kívülálló szemével nézem, és csak álmodozom arról, hogy milyen is lenne, ha bátran előlépnék, és a többiek tudomására hoznám, hogy én mit szeretnék. Brené Brown
4. Nem volt zajos jelenet, szó is alig hangzott el, amiért csak hálálkodtam magamban, de érzelemtől túláradó jelenet volt, s éppen mert nem csordult ki a pohár, s nem döntötték fel indulatosan, még nyomasztóbban hatott az emberre. Valahányszor hevesen s féktelenül törnek ki az indulatok, a szemtanú megvetés vagy nevetségesség érzésében könnyebbül meg a feszélyezettségtől, mindig nyomasztóan megszenvedtem azonban azt a fajta érzékenységet, mely magába fordul, s szántszándékkal meggörnyed - óriás rabszolga - a józan ész hatalma előtt. Charlotte Bronte
5. Az ember valóban ott a legsebezhetőbb, ahol a legerősebbnek gondolja magát. Ahol van ereje, ott belemegy olyan helyzetekbe is, amikbe nem kellene. Ott nem elég bölcs, nem elég körültekintő, ott válik gőgössé, nagyképûvé, ott nem veszi tekintetbe a másikat, a körülményeket, a gyöngeségét, az ember voltát, ott vész ki belőle az alázat. Pál Ferenc
6. A kellemetlen helyzeteket (...) az emberi hülyeség teszi elviselhetővé. A korlátaink védenek bennünket, mint a pajzs. Minél többet tud az ember a világról, érzelmileg és idegileg annál kiszolgáltatottabb. Bertha Bulcsu
7. Különös biztonságérzet hatja át egész lényét, mintha minden szabad és megengedett lenne végre számára: nem kell udvariasnak lenni, nem kell megtartani a szabályokat és formákat, nem kell sietni, bókolni, civilizált urat játszani. Ez most a pillanatok egyike, mikor az élet felrúgja a megegyezéseket, mikor a játékszabályok nem érvényesek. Márai Sándor
8. Csakúgy, mint az évszakok, az emberek is képesek változni. Nem túl gyakran esik meg, de amikor igen, majdnem mindig jó. Néha a törött az, ami újra egész lesz. Néha nyitni kell az új emberek felé és beengedni őket. De legtöbbször csak egy embert érint, aki valójában fél kimutatni, mit is érez, mikor megkapja a lehetőségét annak, amit sosem remélt. És néhány dolog sosem változik.
9. A sebezhetőség nem más, mint bizonytalanság, kockázat, érzelmi kiszolgáltatottság. Sokan ezek kerülésével igyekeznek távol tartani a negatív érzéseket, kudarcokat, a megszégyenülés lehetőségét az életüktől. Csakhogy ezzel nem csupán a negatív érzések, helyzetek lehetőségét iktatjuk ki, hanem a pozitívokét is. Ha a csalódottságnak nem akarunk esélyt adni, akkor az örömnek, a sikernek sem lesz lehetősége bekopogtatnia hozzánk. Egyszerû fizika: nincs hullámcsúcs hullámvölgy nélkül. Akkor csak a középmezőny marad, a "langyos szar, amiben el lehet dagonyázni", ahogy mondani szokták. Al Ghaoui Hesna
10. Az élet nem biztonságos hely, ahol bizakodva berendezkedhet az ember. (...) Az emberek vékony jégen mozognak álmaikkal, kívánságaikkal, vágyaikkal. A legszebb, legcsodálatosabb, legnagyszerûbb pillanatot is követheti - hirtelen és minden előzetes figyelmeztetés nélkül - egy végzetes összeomlás.