Téma
Jövő idézetek
-
Föl-fölvillan előttem egy hajdani, végül megíratlan kisregény ötletem. A címe is ez lett volna: A boríték. A lezárt boríték, amelyet mindenki megkap születése percében. A borítékba csupán egy dátum, a címzett halálának az időpontja. Bárki dönthet úgy, hogy fölbontja, de akár úgy is, hogy lezárva hagyja. A halál dátuma ott van, adott, ha kibontja, ha nem. Persze, foglalkoztathatja, izgathatja, ám ahhoz, hogy fölbontsa, vagy van bátorsága, vagy nincs. Ez csupán a történet egyik oldala. A másik, és valójában ez még inkább foglalkoztatott, hogyan viselkednénk, hogy osztanánk be kapott időnket, ha megtudnánk, hogy egy bizonyos napon, egy nem is túl távoli időpontban véget ér az életünk. Vajon többet préselnénk-e ki magunkból, aktívabbakká válnánk-e? Jobban megbecsülnénk-e a nekünk maradt órákat, napokat, éveket? Nagy Bandó András
-
Úgy gondolod, irányítani tudod a dolgokat, de valójában nem. Tervet és B tervet készítesz, és B tervet a B tervedhez. De aztán történnek dolgok, és a terveidet szórhatod ki az ablakon. Mert többé-kevésbé minden azokról a kis dolgokról szól, amit nem terveztél. Talán nem is kéne terveket gyártanunk, csak megélni a pillanatot, amiben vagyunk és élvezni a szeretteinkkel töltött időt.
-
Kényszerből mindannyian egy-egy kis, szûk csónakban evezünk a "világ-óceánban". A koronavírus kényszerített oda, leszalámizott minket. Digitálisan össze vagyunk kötve. Tudunk úgy együttmûködni, hogy nem vagyunk egy helyen, hanem akár egy másik kontinensen. De az élet minden, csak nem normális. Vértes András