Téma
Jövőkép idézetek
-
S ha mozdul valaki, és elindul felém? Kérges szívvel, bánatos testtartással ajtót nyitok a rém vaskos falon. Félreállok. Hogy jöjjön, engedem. Hagyom. Feladom falaim. Feladom énem. Közben szenvedek, mert ismerem a távozás kesernyés ízét. A meg nem értés fertelmes bûzét. A felejtés kínpadját. Pálnagy László
-
Nem tudom, mennyi ideig maradtunk így összeölelkezve, a homlokunkat összeérintve, farkasszemet nézve. Lehet, hogy percekig, de lehet, hogy évekig. Csak azt tudtam, hogy soha nem akarok megmozdulni. A testünk tökéletesen passzolt, mint kulcs a zárba. Megcsókoltam puhán és lassan. Nem akartam semmi másra gondolni, csak a bőre érintésére, a csípője ívére és a haja illatára. Egy ideig azonban elég lesz az is, hogy mellette fekszem, és a karomban tartom.
-
Visszamenőleg megértek néhány dolgot az életemből. (...) Huzatos, didergő hézag volt bennem, eleven kudarcérzés... Megkérdőjelezte minden magamba vetett hitemet... Talán most meg tudok tőle szabadulni. Lezárhatok valamit, ami nyitott volt, de nem a jövő felé, hanem a múltba. Az ember ne nézzen hátra. Galgóczi Erzsébet
-
Amikor hipnotizálunk valakit, az a célunk, hogy eljuttassuk a hipnagógikus rángás körüli pontra. Ilyenkor tárul a legszélesebbre a tudat és a tudatalatti közötti ajtó. Ha a hipnózis során emlékekhez akarunk hozzáférni, azon az ajtón lesünk be. A feltételezések szerint a tudatunk nem felejt el semmit, csak különféleképpen tárolja az emlékeket. Némelyik mélyebben van a többinél, mert az agyunk úgy ítéli meg, hogy nem fontosak, vagy esetleg traumatikusak. J. D. Barker