Téma
Jövőkép idézetek
-
Végre elérkezett a nagy nap. A kezedben tartod drága babádat, figyeled az arcát, apró ujjait és lábujjait, illetve rácsodálkozol az új élet születésének csodájára. Hogyan voltál képes létrehozni ezt a teljes mértékben kialakult emberi lényt? Ilyenkor talán elképzeled mindazt, amit majd együtt fogtok csinálni - a helyeket, amelyeket együtt kerestek fel, a közös kalandjaitokat. Az egész közös életetek ott vibrál előtted, mintha csak egy történetet elmesélő falikárpiton látnád. Hirtelen olyan hatalmas értelmet nyer minden apróság. Elképesztő, hogy az embert ilyenkor mennyi érzés rohanja meg egyszerre. De miközben az élet csodáján tûnődsz, máris aggódni kezdesz a meghozandó döntések, a felelősség és az új élet világra hozásának letaglózó súlya miatt. Noha örömkönnyeket hullatsz, a félelem is felsejlik a háttérben az aggodalommal, a szeretettel, a szomorúsággal, a testi kellemetlenségekkel együtt - miközben soha nem éreztél még ilyen túláradó békét és megelégedettséget. Üdvözöllek a szülők boldog/szomorú, izgalmas/ijesztő, szép/csúnya életében!
-
Minden igazi öröm váratlan öröm. Nem vetted észre? Amikor nem akarod, nem görcsölsz rá, és egyszerre csak ott van! Vagy már ott is volt, régen ott volt, csak nem vetted észre. Ott volt benned, csak nem jött felszínre. Ezért van az, hogy a jókor jó szó, egy átsuhanó, szép emlék vagy egy biztató gondolat, (...) feldobja az embert. Müller Péter
-
Én kőszívû szerelmem, pillantásod, mint tüzes nyíl, fájó sebet ejt szívemen! Éjnél is feketébb szemed, mégis örökké rabul ejtett. A büszkeséged megkeményíti szívedet, és elhomályosítja szerelmünket, de elvarázsol engem. Tudom, hogy ez a büszkeség emel az égbe, és a csillagoknál is szebbé tesz. Mégis fáj, felőröl és elemészt a fájdalom, de tudom, ajkad egyetlen érintésétől visszatérhetnék az életbe. Ó, kőszívû kedvesem, eldobod szerelmünket, kegyelmezz nekem, könyörülj, könyörülj rajtam!