Kockázat idézetek

A szabályzatot meg lehet szegni. Most is - máskor is. De a legmerevebbnek, legfölöslegesebbnek tûnő előírás megszegése is magában hordja a katasztrófa lehetőségét. Nem biztos, hogy az lesz, csak az lehet belőle.

Ébernek kell lenni, az ember sosem lehet biztos a dolgában, mert az a helyzet: amíg az ember az ablaknál áll és kifelé néz, nem történik semmi. De ha egy pillanatig nem figyel, csak egy rövid időre elfordul, azalatt egyszerre minden megtörténik.

A kaland természetéhez tartozik, hogy rövid időn belül véget ér: ilyen ez a mûfaj, ilyen az aránya és a szabálya. Márai Sándor

A tudományos ismeretek tára valójában változó bizonyosságú állítások tömege - némelyik nagyon bizonytalan, némelyik majdnem biztos, de abszolút bizonyosság egyik mögött sincs. Richard Feynman

Ha valaki orosz rulettet játszik egy vagy két golyóval a forgótárban, akkor valószínûbb, hogy túléli, mint az, hogy nem, de a tétnek megdöbbentően magasnak kell lennie - vagy az élet értékét kell szokatlanul alacsonyra tartani -, hogy értelme legyen az efféle szerencsejátéknak. A hidegháború idején éppen egy ilyen szerencsejátékba voltunk kénytelenek belemenni. Martin Rees

Veszélyes férfiak járnak közöttünk, és nem mindig tudhatjuk biztosan, hogy kik ők, vagy hogy milyen titkokat rejtegetnek, de ha a legrosszabb sejtéseink beigazolódnak cselekedhetünk. Ha a szándékaik lelepleződtek, lépéseket tehetünk, hogy megvédjük magunkat és szeretteinket. Valóban, veszélyes férfiak szörnyû károkat okozhatnak, de olykor a legnagyobb veszélybe önmagukat sodorják.

Ha a természetet egyetlen, összefüggő szőttesként fogjuk fel, rögtön nyilvánvalóvá válik a sebezhetősége is. Minden kapcsolatban áll egymással. Ha egy szálat kihúzunk, az egész kárpit felbomolhat. Andrea Wulf

A magabiztos tanúra mindig gyanakodni kell, barátom. A bizonytalan tanú, aki nem emlékszik, aki nem biztos a dolgában, aki gondolkozik egy percig, "aha, igen, így történt", az ilyen tanúra sokkal jobban lehet számítani. Agatha Christie

Rendre előfordul az emberrel, hogy nem biztos benne, meddig tart a valóság, és hol kezdődik az irrealitás. Úgy tûnik, minduntalan át-átlépjük a kettő közötti mezsgyét. Mint egy határnyiladékot, amelyen úgy jövünk-megyünk egyik országból a másikba, ahogy épp kedvünk tartja. Pedig jobb óvatosnak lenni, különben azon kapjuk magunkat, hogy fogalmunk sincs, melyik oldalon vagyunk épp. Murakami Haruki

A való világban minden egyes kis kockázat összeadódik és csökkenti a várható élettartamodat. Ha hegyet mászol, motorozol, a csőcselékkel lógsz, a saját kisrepülődet vezeted, abszintot iszol, cigarettázol és csütörtök éjjelente parkourozol, a várható élettartamod jelentősen csökken, még ha önmagában egyik tevékenység sem jár számottevő veszéllyel. Az ismétlések a kis valószínûségû eseményekkel kapcsolatos paranoiát - még azt is, ami elsőre "betegesnek" tûnik - tökéletesen racionálissá teszik. Nassim Nicholas Taleb

A hibák jók. Minél több a hiba, annál jobb. A hibákat elkövetők előbbre jutnak. Bennük bízni lehet. Miért? Azért, mert ezek az emberek nem veszélyesek. Nem lehetnek túl komolyak. Azok, akik soha nem követnek el hibákat, végül leesnek egy szikláról, ami rossz, mert a szabadon eső embert felelősség terheli. Akár a fejünkre is eshet.

A tervezés nyilvánvalóan alapvető fontosságú a katonai sikerekhez. De néha előfordul, hogy egy terv túl ravasz és túl szövevényes ahhoz, hogy jó legyen.

Azok, akik valami újra vállalkoznak, amire korábban még nem igazán volt példa, jellemzően babonásak. Ez valamiféle pszichés önvédelmi mechanizmus lehet, ami akkor kapcsol be, ha olyan területre tévedsz, ahol korábban még senki sem járt. Szergej Geraszimov

Számíts a legjobbra, tervezz a legrosszabbra és készülj fel a meglepődésre!

Mennyit beszélünk észszerûségről! És mennyire a szenvedélyek döntenek! De legtöbbször még csak nem is a szenvedélyek, hanem az állati tülekedés, s a közérzet vak giliszta-reflexei. Weöres Sándor

Mennyit beszélünk észszerûségről! És mennyire a szenvedélyek döntenek! De legtöbbször még csak nem is a szenvedélyek, hanem az állati tülekedés, s a közérzet vak giliszta-reflexei. Weöres Sándor

Mostanában nagyon sokat hallottam ezt a mondatot, mindenféle összefüggésben és egyre jobban kezdem érteni: mielőtt bármit teszel vagy nem teszel, mondasz vagy elhallgatsz, mindig azt kell mérlegelni, hogy ha a legrosszabbul végződik, akkor végül ki veszít el kit.

Ritkán hajlandó valaki önmagában keresni a nehézségek okát, mert azt az áldozat és az elkövető végeláthatatlan játszmájában inkább másokra vetíti ki. Az ego makacsul kitart önérdekû áldozatszerepe mellett, készen áll akár a fizikai halálig is folytatni a játszmát. Önmaga védelmében az ego bármilyen messzire képes elmenni. A klinikai gyakorlatban az elkövető és áldozat halálos kettősének vég nélküli parádéja figyelhető meg.

Még ha a biztonságra játszol is, akkor sem vagy igazán biztonságban, szóval talán vállalhatunk némi kockázatot, igaz?

Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket. Szun-Ce