Téma
Kockázat idézetek
-
Ha valaki orosz rulettet játszik egy vagy két golyóval a forgótárban, akkor valószínûbb, hogy túléli, mint az, hogy nem, de a tétnek megdöbbentően magasnak kell lennie - vagy az élet értékét kell szokatlanul alacsonyra tartani -, hogy értelme legyen az efféle szerencsejátéknak. A hidegháború idején éppen egy ilyen szerencsejátékba voltunk kénytelenek belemenni. Martin Rees
-
Veszélyes férfiak járnak közöttünk, és nem mindig tudhatjuk biztosan, hogy kik ők, vagy hogy milyen titkokat rejtegetnek, de ha a legrosszabb sejtéseink beigazolódnak cselekedhetünk. Ha a szándékaik lelepleződtek, lépéseket tehetünk, hogy megvédjük magunkat és szeretteinket. Valóban, veszélyes férfiak szörnyû károkat okozhatnak, de olykor a legnagyobb veszélybe önmagukat sodorják.
-
Rendre előfordul az emberrel, hogy nem biztos benne, meddig tart a valóság, és hol kezdődik az irrealitás. Úgy tûnik, minduntalan át-átlépjük a kettő közötti mezsgyét. Mint egy határnyiladékot, amelyen úgy jövünk-megyünk egyik országból a másikba, ahogy épp kedvünk tartja. Pedig jobb óvatosnak lenni, különben azon kapjuk magunkat, hogy fogalmunk sincs, melyik oldalon vagyunk épp. Murakami Haruki
-
A való világban minden egyes kis kockázat összeadódik és csökkenti a várható élettartamodat. Ha hegyet mászol, motorozol, a csőcselékkel lógsz, a saját kisrepülődet vezeted, abszintot iszol, cigarettázol és csütörtök éjjelente parkourozol, a várható élettartamod jelentősen csökken, még ha önmagában egyik tevékenység sem jár számottevő veszéllyel. Az ismétlések a kis valószínûségû eseményekkel kapcsolatos paranoiát - még azt is, ami elsőre "betegesnek" tûnik - tökéletesen racionálissá teszik. Nassim Nicholas Taleb
-
A hibák jók. Minél több a hiba, annál jobb. A hibákat elkövetők előbbre jutnak. Bennük bízni lehet. Miért? Azért, mert ezek az emberek nem veszélyesek. Nem lehetnek túl komolyak. Azok, akik soha nem követnek el hibákat, végül leesnek egy szikláról, ami rossz, mert a szabadon eső embert felelősség terheli. Akár a fejünkre is eshet.
-
Ritkán hajlandó valaki önmagában keresni a nehézségek okát, mert azt az áldozat és az elkövető végeláthatatlan játszmájában inkább másokra vetíti ki. Az ego makacsul kitart önérdekû áldozatszerepe mellett, készen áll akár a fizikai halálig is folytatni a játszmát. Önmaga védelmében az ego bármilyen messzire képes elmenni. A klinikai gyakorlatban az elkövető és áldozat halálos kettősének vég nélküli parádéja figyelhető meg.
-
Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket. Szun-Ce