Téma
Kutató idézetek
-
Nevetségesek ezek a történészek, akik légből kapott tényekkel próbálják alátámasztani az elméleteiket. Mert senki nem tudja, hogy miért történnek a dolgok, értitek? Bármiből bármi következhet. Még a valódi történelem sem árul el nekünk semmit. Nem tudjuk, hogy hatással vagyunk a történelemre vagy sem, és hogy egy szög híján elbukott egy civilizáció, vagy hogy eget rengetőnél eget rengetőbb tetteink is csak virágszirmok a hömpölygő ár tetején, vagy valahol a kettő között, vagy mindkettő egyszerre. Egyszerûen nem tudjuk, és a mi-lett-volna-hák sem visznek közelebb a megoldáshoz. Kim Stanley Robinson
-
Mi, professzorok a tudomány egy bizonyos, kicsiny szektorát talán jobban ismerjük másoknál. E szektoron belül senki sem mond ellent nekünk. De végzetes hiba azt gondolnunk, hogy most már mindenhez, a matematikához, a festészethez, az irodalomhoz, a politikához is jobban értünk. És megfordítva, aki nekem akarja előírni, hogy mit gondoljak, az nem a szellem embere. Azt annyira sem becsülöm, mint ezt a lyukat a nadrágomon.
-
Bármilyen valószínûtlen is egy esemény, ez nem teszi valószínûbbé a természetfeletti magyarázatot, különösen annak fényében, hogy ez utóbbi elfogadása szükségessé teszi az amúgy következetes és pontos előrejelzéseket és magyarázatokat adó tudományos modellek elvetését, pusztán azért, mert valami valószínûtlen dolgot tapasztaltál.
-
A modern fizikus tudja, hogyan használja a kalkulusban szereplő szimbólumot olyan előrejelzések levezetésére, amelyeket megfigyeléseinkkel ellenőrizhetünk. (...). Így a fizikus, bár állításai nem fordíthatók le a hétköznapi tapasztalat nyelvére, igenis érti a Y szimbólumot és a kvantummechanika törvényeit. Birtokában van annak a fajta megértésnek, amely egyedül fontos megismerés és a természettudomány szempontjából.
-
Többször is megpróbálkozott azzal, hogy papírra veti a gondolatait Marianne-ről (...). Õ nem úgy él, mint mások. Néha úgy viselkedik, mint aki rettentő tapasztalt, ettől ő tudatlannak érzi magát, máskor meg olyan naiv. Érteni akarja, hogyan mûködik az agya. Ha ő eldönti magában, hogy nem szól semmit, Marianne pár másodpercen belül megkérdi, hogy mi van. Ez a "mi van" annyi mindent hordoz magában: nem csak azt, hogy a lány eleve azért teheti fel ezt a kérdést, mert tudományos figyelemmel kíséri az ő hallgatásait, hanem a totális kommunikáció iránti igényt is, azt, hogy ami nincs kimondva, az kellemetlen zavar kettejük között. Sally Rooney