Menyasszony idézetek

A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában. Joanne Kathleen Rowling

Az emberi elmének különös tulajdonsága, hogy ismeretlen veszedelmekkel is képes szembeszállni, mert jó megfigyelő, és a megfigyelései alapján képes az eseményeket saját hasznára módosítani, amihez nem szükséges, hogy pontosan értse, mi miért történik. Csányi Vilmos

Van, amit azért teszünk, mert meggyőzzük magunkat, hogy ez a legjobb megoldás mindenkinek. Bemeséljük magunknak, hogy ez a helyes, ez az önzetlen lépés. Ez sokkal egyszerûbb, mint bevallani magunknak az igazat. Jodi Lynn Picoult

Fegyvertelennel nem vívok szellemi párbajt. Vavyan Fable

Mindig, mikor megérkezik és szól hozzád a kísértés, mely barátságot, szenvedélyt, bizalmasságot, kötést ígér, tudjad: az anyag, melyből az ilyen kötés készül, romlandó, mert emberi anyag. Ami ma eskü, holnap nyûg, ami ma szenvedély és vágy, holnap érthetetlen és torz emlék, ami ma hûség, holnap szomorú kötelesség. Hasztalan mosolyog, ígér, reménykedik a kísértés. Hasztalan él halálig szívedben a vágy, teljesen és bizalommal megosztani az élet magányát valakivel. Nincs módod erre, mert ember vagy. Mindig tudjad ezt. Márai Sándor

Néha a legkönnyebb megoldás a legjobb.

Sok esetben mi magunk építjük fel a szögesdróttal védett határokat, saját magunkban, legbelül. És ha a lelkedben elszigetelt vagy, akkor sehol a világon nem lelsz majd otthonra. Nyitottnak kell lenni és elfogadónak, és akkor idővel megtérül a befektetett energia.

A hazugságban nem hiszek. Egyszer valahol az asztalunkhoz telepedett egy rendkívül feltûnően viselkedő, bolondos ember. Amikor elment, a társaság egy része azt mondta rá, hogy bolond, a másik meg azt, hogy játssza csak a bolondot. Herczeg Ferenc erre csöndesen megjegyezte: ha játssza, akkor csakugyan bolond! Ilyennek látom a hazugságot. Bajor Gizi

A szerelem a regények kelléke. (...) A regények megszabják a szerepet, s azt el kell játszaniuk; példával szolgálnak, amit követni kell. Stendhal

Ami engem illet, büszkén vállalom, hogy rajongok a regényekért. Az összes kedvtelés és szenvedély közül ez áll legközelebb a szívemhez. Az ember csak ül a kandalló mellett, és mégis beutazza az egész világot. Átverekedi magát a legszörnyûbb veszélyeken, élvezi az emberi lét végtelen és különleges színességét, elszomorodik, felvidul, fellelkesül - mindezt mindössze egy-két oldal elolvasása alatt. Susanna Clarke

Egyszer majd szép lesz minden, a telet s az őszi félelmet, hidd el, szerelmünk levetkőzi. Kányádi Sándor

A gondolataink nem tények, nem szükséges igaznak tekintenünk őket.

Kedvünk töltésére könnyen gurul a tallér, csak akkor verjük a fogunkhoz, mikor valami hasznos vagy szükséges beszerzésről van szó. A táncosnő ölébe gondtalanul szórjuk az aranyat, de húzzuk-halasztjuk a fizetést, mikor a munkás tart elibénk számlát, melynek kifizetését éhező család várja. Hány ember visel százfrankos kabátot és hord gyémántos gombot a botján, aki huszonöt souból megebédel! Mintha sohasem vásárolhatnánk meg eléggé drágán a hiúság élveit! Honoré de Balzac

Akkor vagy szerény, ha nem a tetted jutalmával, hanem magával a tetted örömével törődsz. Müller Péter

Nincs gond a változással, amíg az a jó irányba halad. Winston Churchill

Az önbizalom, az önszeretet csak kis része az önismeretnek. A saját hülyeségeidet is meg kell tanulnod elfogadni, mint megváltoztathatatlanul hozzád tartozót.

Az ember sosem szûnik meg fiatalnak érezni magát. Lehet, hogy elkezdesz dolgozni, lesz férjed és saját házad, de ez az egész felnőttség csak színjáték. Mindannyian úgy teszünk, mintha felnőttünk volna. Tudod, melyik a legkegyetlenebb tárgy, amit valaha feltaláltak? (...) A tükör. Mert megtöri az illúziót.

A remény csak arra jó, hogy elfedje a szemünk elől a valóságot.

Én úgy gondolok egy novellára vagy regényre, mint egy apró szívre, amely egy beláthatatlanul nagy, komplex testet képes életben tartani, mozgatni. Az erdő szíve is egy ilyen parányi izom, és mint író hiszek abban, hogy minél többen olvassák, annál nagyobb lesz az az erdő/test, amit visszahozunk az életbe, és átmozgatunk.

Minden változásnak, még annak is, amit a leghőbben óhajtunk, megvan a maga szomorúsága - mert az, amitől megválunk, önmagunk egyik része volt. Az egyik élet számára meghalunk, hogy egy másikba beléphessünk. Anatole France