Nyári szerelem idézetek

Nagy voltál még egykor nekem, már csak visszafelé növök. Annyi emlék bennem remeg, veled ott maradt az örök. Csillagokká kócolt ködök között sétálgatsz fenn gyalog. Nem fáj visszér s a vérrögök, dúdolgatsz, mint az angyalok.

Nem látlak, csak elképzellek, Minden éjjel másmilyennek, De tudnod kell, Hogy minden éjjel szép vagy. Ákos

A nap csak úgy süt az igaziakra és gonoszakra, a hold csak olyan kellemesen szolgálja az öreg embereket, és csak olyan gyûlöletes a szerelmeseknek, a búzamezők csak úgy termik a kenyeret, a vizek csak úgy ringatják a hajókat. Móra Ferenc

Ha nyárban esnék innepe nevednek, A fényes nap hódolna kellemednek; Egerre vígabban mosolygana: S tavaszra változnék a tél fagya. Most el-végezve nyári útazását Nyilas jegye felé kezdé futását. Amit tehet: meg-szûntek a szelek, Enyhûl a tél, olvadnak a jegek. Dayka Gábor

Szeress egy hétig, szeress egy évig, akár tavasztól télig!

Én megőrzöm titkos vágyaid, mindig, mindig. Én ismertem minden álmodat, mindet, mindet. Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor, sokszor. Szabó Magda

Eldobva hû szerelmemet, Csókunk, vágyunk mind elégett. Nem maradt más, csak az emlék, Hamuval írt szeretlek még!

Rád borulnék ősszel, takaró avarral És ha tél lehetnék, behavaználak. Beléd olvadhatnék nyíló szép tavasszal Forró nyár, ha lennék, beragyognálak. Bikini

Napsütötte szép tájakon, Jöttem végig az utakon. Fölém hajolt sok kis virág, Rózsavizük osztogatták. Megöntözlek most itt véle, Piros tojást kérek érte.

Hogy mi volt rég, hogy mi volt igazán az édes Felvázolni már csak nagyapáink meséje képes Az biztos, hogy van, volt, lesz mindig is rossz és szép Valami virágzik, majd elrohad, amit az idő széttép. Punnany Massif

Minden elért szerelem elveszteti velünk a paradicsomot, és midőn az "angyal" lassanként asszonnyá, az "isten" férfivá válik, ezen átalakulással együtt elsüllyed az a csodakert is, örök tavaszával és hervadhatlan virágaival, melyben csak addig bírunk eligazodni, amíg - csodálatos, de igaz - a kis pajkos isten befogva tartja szemeinket. Wohl Stefánia

Tudtuk, hogy az ember esendő S nagyon adós a szeretettel: Hiába, mégis furcsa volt Fordulása élt s volt világnak. Csúfolódóbb sohse volt a Hold: Sohse volt még kisebb az ember, Mint azon az éjszaka volt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Ady Endre

- Itt tudlak téged. Ez jó. Ha nem volnál itt, fogalmam sincs, mi lenne. Megőrülnék. - Dehogy - simítok végig a haján. - Megszoknád azt is, ha nem lennék itten. - Miért bántasz? - Nem bántalak, kedves. Ez az igazság. Mindent meg lehet szokni, még azt is, ha valaki hiányzik. - Te meg bírnád szokni, hogy én hiányzok? - Megszokni...? Mit feleljek? Õszintén meggondolva: nem tudom. De azt hiszem, el lehet viselni mindenkinek a hiányát. Illúzió, széplelkek képzelgése, hogy emberek belepusztulnak valakinek az elvesztésébe... Szilvási Lajos

A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörû kis tulipánt! Csokonai Vitéz Mihály

Van nálam egy kis pacsuli, Leloccsintom magát. Ha egy kicsi mázlija van, Szereti a szagát.

Nagy ügy. Beleszerettél valakibe. (...) Hiányozzon! Küldj neki erőt minden alkalommal, amikor eszedbe jut, majd felejtsd el!

Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, ez a relativitás. Albert Einstein

Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, ez a relativitás. Albert Einstein

Emlékszem a nyárra, mikor először láttalak én, Egyből tudtam, hogy a tied vagyok, te pedig az enyém, Nem szóltál semmit, mégis mindent elmondtál, A csillagos ég alatt a padon egy királylány voltál.

Rózsaszínnel játszadoznak Két virító arcaid, Rózsamézzel harmatoznak Csókra termett ajkaid. Csokonai Vitéz Mihály