Nyugdíjba vonulás idézetek

Olyan gyorsan oda akar érni hozzám, hogy a feje hátrahajlik, a fej csak egy idegesítő izé a testünk tetején, aminek muszáj ott lennie, és ami egy kicsit mindig le van maradva a lábtól. Linn Skaber

Nehéz időket élünk, (...) bonyolult, zajos és felgyorsult életet. És ha az ember nem képes lépést tartani, kiesik a játékból, és mások futnak be a célegyenesbe helyette. Monika Feth

Az emberek azért járnak kaszinókba, mint vak randikra: azt remélik, hogy övék lesz a Jackpot. De általában minden pénzüket elvesztik, vagy egyedül végzik egy bárban. Ha tudjuk, hogy végül mindig a bank a nyer, miért játszunk?!

A világ egy futball-pálya, Mi vagyunk a labda rajt, Melyet a sors fürge lábbal Jobbra rugdal, balra hajt. Heltai Jenő

Akit szeretünk, annak becenevet adunk, mert a szeretetnek szüksége van egy szóra, ami csak a miénk. Fredrik Backman

Nem mindenki muzsikus, aki hegedûvel mászkál.

Isten! Szó kell-e néked: hogy érts? Messzehangzó? Kiáltó ének, felzúgó harangszó? S ruhamegszakgatás és térdreomlás: Hogy láss? Neked? Ki önmagunknál jobban értesz minket, Ki megszámlálod vergődéseinket S tudod, hogy minél súlyosabb a bánat: Szavakká annál nehezebben válhat.

Én a járt utat a járatlanért, a békességet a becsületért, ha újra kell, én készen állok, ezredszer nekivágok. Én biztonságot az igazságért, ahogy őseim egy Új Világért, és ha férfi módra elveszni kell, én ezredszer sem adom fel.

Szeretjük máshol keresni a gyökeres átalakításhoz szükséges tényezőt - a csodát -, pedig többnyire ott van a kezünk ügyében. Néha pedig mi magunk vagyunk a csoda. Jeanette Winterson

Azt hiszitek, hogy olyan könnyû megváltozni. Azt hiszitek, hogy könnyû, pedig nem az. Persze, a dolgok nem maradnak örökké ugyanolyanok: a kanapékat kicserélik, a fiúk jönnek-mennek, felfedezünk új számokat, és a testünk örökké heges marad. És ezekkel a pillanatokkal együtt folyamatosan, újra és újra változunk, a valódi énünk térül-fordul, helyzetet vált, de mindig ugyanoda, magunkhoz tér vissza, akárcsak egy táncoló ember a tánctéren. Mert te mindvégig te maradsz: gyönyörû és megsebzett, ismert és megismerhetetlen.

Könnyû azt mondani, hogy az iskola emberi viszonyai egyértelmûek és szabályozottak. Egyfelől vannak diákok, másfelől vannak tanárok. A diákért van az iskola, ő pedig tanulni akar. A tanár a diákért van, és tanítani akar. De mi van akkor, ha a diákot nem érdekli a tanulás, a tanár pedig nem tekinti igazi feladatának a tanítást?

Csak a meglepett ember s az elejtett szó mutat igazat. Jókai Mór

Az ember nemcsak azzal felel, ha meghal. Ez jó felelet. De felel azzal is, ha túlél valamit. (...) Túlélni valakit, akit olyan nagyon szerettünk, hogy ölni is tudtunk volna érette, túlélni valakit, akihez olyan közünk volt, hogy majdnem belehaltunk, ez egyike az élet titokzatos és minősíthetetlen bûntényeinek. Márai Sándor

Minden hatalom arra törekszik, hogy kizárólagos legyen és magányos. Albert Camus

Fontos tudni, merre tartasz, de megmagyarázni, hogy miért és hogyan juthatsz oda, még annál is fontosabb.

Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerûen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerûen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerûen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére. Laurell Kaye Hamilton

Akármeddig megyünk: szemünk és vágyunk tovább ér.

Azért vannak a szabályok, hogy keménnyé eddzék testünket és a lelkünket, hogy általuk rendet teremtsünk az anyagi világ káoszában. (...) Ha valaki megszegi őket, az megbontja a rendet, káoszt szül a rendezett világban. Ezen esetek világítanak rá, hogy igenis szükségünk van a szabályokra, mert az ilyen kivételek mutatják meg, hol van a szervezettségben a gyenge pont, a lánc törékeny szeme, ahol meg kell erősítenünk az előírásokat, amelyek éppen a kihágások ellen léteznek. A kivételek ilyen módon erősítik a szabályt.

Csakúgy, mint az évszakok, az emberek is képesek változni. Nem túl gyakran esik meg, de amikor igen, majdnem mindig jó. Néha a törött az, ami újra egész lesz. Néha nyitni kell az új emberek felé és beengedni őket. De legtöbbször csak egy embert érint, aki valójában fél kimutatni, mit is érez, mikor megkapja a lehetőségét annak, amit sosem remélt. És néhány dolog sosem változik.

Az emberi eszmélés mindig új és új világokat fedez fel, de sokáig nem időzhet benne, mert vonzza a nem ismert célja. Egyetlen, világokon átívelő gondolatunk van, ami nem változik. Az, hogy nem vagyunk egyedül. Müller Péter